A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A polgári szabad bormérés Debrecenben
árendája. E csökkenés legfőbb oka a polgári bormérések számának emelkedése lehetett. A szabadságharc elbukását követő önkényuralom idejében a megszűnés veszedelme fenyegette a polgári szabad bormérést. Újítás volt e rendszerben már az is, hogy a bormérés haszonélvezetére jogosított házbirtokos és e joggal személy szerint élő polgárokat a császár nevében társulatba tömörítették. A közigazgatási és rendőri hatóságok csak e társulattal állottak szóba. Tulajdonképpen pedig az volt a baj, hogy felsőbb helyen kezdték kétségbe vonni a polgárok egyénenként való privilégiális jogát a bormérésre, azt vitatva, hogy a regálé haszna csak a polgárok összességét, a várost illeti. A Forgách-féle kir. biztosság idejétől, 1774-től fogva 1834-ig érvényben volt bormérési gyakorlat és az ezt követő polgári szabad bormérés sem volt tehát egyéb, mint a közpénztár érdekében felvett, de célszerűtlennek bizonyult próbálkozás, amelyre nézve az utolsó években minden felsőbb jóváhagyás is hiányzott. Ezzel a felfogással a császár 1858-ban a polgári bormérő társulat folyamodását, amelyben a bormérés jövedelmének bizonyos részét magának kérte, el is utasította. A polgári szabad bormérés 1834 óta alkalmazott formájának itthoni s erős fegyverzetű nagy ellenzője volt maga Csorba János a minden téren újítani-javítani akaró kinevezett polgármester, aki ugyan épségben kívánta tartani azt a gyakorlatot, hogy a bormérési regálé javadalom a polgárság és a városi pénztár által fele-fele részben közösen használtassák. Azonban az addigi kezelési mód az általa képviselt köz- igazgatás elvével-fogalmával, valamint az uralkodó rendőri és ipari szabályokkal szerinte összeegyeztethető, a közbiztosság, erkölcsiség rovására tovább fenntartható nem lévén, felvetette Csorba polgármester a bormérési regálé-javadalom haszonbérbe adásának gondolatát, olyképpen, hogy a fogyasztási adó bérlete is hozzácsatoltassék; a közönség sajáttermésü házi borfogyasztása adómentességben részesüljön, a tiszta lövedelem pedig egyenlő fele részben osztassák meg a házipénztár és az egész polgárság között. A községtanács 1858. máj 10-én tartott közgyűlésében egyetlen szótöbbséggel, tizenegy szavazattal tíz ellen, elfogadta a polgármester indítványát. Beleegyezett abba is, hogy a bormérés csak cserepes épületekkel bíró telken gyakoroltassák, polgárjogot cserepes ház tulajdonosa 244
