A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Tanulmányok - Mónus Imre: A hajdúböszörményi ref. iskolaszék története

Eötvös elképzeléseiből, reformjaiból azonban semmi se lett. A polgári forradalom és szabadságharc eseményei a közoktatás ügyénél sokkal fontosabb feladatokkal kényszerült foglalkozni. A szabadságharc bukását követően az elemi iskolákra vonatkozó 1849-es kormányrendelet a bécsi közoktatási minisztérium alá rendelte a közigazgatási kerületként létrehozott tanügyi szerveket és a melléjük rendelt iskolatanácsokat, megerősítette a katolikus klérus befolyását, és kísérletet tett a protestáns autonómia korlátozására. Ez az összbirodalmi tanügyi rendelet minden helyi adottságot figyelmen kívül hagyott. Ennek erőszakos alkalmazása az abszolutizmus kényszer jellegének bizonyítékaként válságos helyzetbe hozta a hajdúvárosok partikuláit nemcsak az akkor szétválasztott középiskolai tagozatokban, hanem a leválasztott elemi iskolákban is. Az abszolutizmussal szemben kibontakozó politikai ellenállásnak ezért vált egyik legfontosabb feladatává a tanügy rendezése.

1861-ben a tanügy irányítása - a forradalom előtti állapotnak megfelelően - ismét a helytartótanács kezébe került. A visszaállított 1845-ös iskolaszervezet ugyancsak kirekesztette a vármegyéket a népoktatás felügyeletéből, illetve csak részleges - főleg a tankötelezettség betartására és az iskolaállítási és fenntartási kötelezettség ellenőrzésére korlátozott - hatósági jogkört ruházott rájuk. '

A kiegyezés után az 1868. évi 38. népiskolai törvény a Ratio Educationisban deklarált uralkodói felségjogot immár a polgári állam jogának tekintve a tanügyigazgatás rendjének és egységének megteremtését is feladatának tartotta. Ez a törekvés összhangban volt azokkal a fokozódó követelményekkel, amelyeket a gyorsuló kapitalista fejlődés támasztott az állammal, az állam érdekeit érvényesítő közigazgatással szemben.4

Az áthidaló megoldásnak szánt tankerületi iskolatanács létrehozása - szándékaiban - a törvény egyik legdemokratikusabb intézkedése volt. Az iskolai tanács összetételében kifejezésre jutott az igazgatás eötvösi dialektikája: tagjai a vármegye területén létező egyházak, illetve községi népiskolai tanítók testületének képviselői, valamint a megyei közgyűlés, a "vármegyei bizottmány" által választott tagok - a tanfelügyelő elnökletével (124 - 125. §). Szerepét azonban eleve korlátozta, hogy * 1

3 Kötő Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában. 1849-1918. Bp. 1975. 9-18. p.

1 Kelemen Elemér: id. m. 482. p.