A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: A Debreceni Fazekas Ipartársulat története a levéltári források tükrében
nyék árulását: "... miután a változott viszonyok következtében ez a helyi szükséglet kielégítésére elégségesnek látszik..." 21 22 23 Azt is megengedték, hogy ne napi helypénzilletéket fizessenek, hanem általányösszeget, mely 1921-től 50 Korona volt az általános drágaság és a pénz elértéktelenedése folytán. 1915-ben pedig lehetőséget adtak arra is, hogy a Kossuth utcai heti piacon a társulat egy-egy tagja naponként árulhasson "... figyelemmel arra, hogy a haladó élet viszonyai között hanyatlásnak induló jelzett iparág a hatóság támogatására rá van utalva...".Korábban már említettem, hogy az idegen fazekasok termékeire szükség volt az agyaghiány, ill. a nagy kereslet miatt. Már a XVI. sz. végén híjával voltak a megfelelő minőségű és mennyiségű anyagnak 1878-ban például takarékosságból agyaghordási jegyet adtak ki, amit másra nem ruházhattak át. Ugyanakkor megengedték a főzésre és sütésre alkalmas távolabbi helyekről behozott edények árusítását /Rimaszombat, Nagybánya/. Arra azonban gondosan ügyeltek, hogy ne jelentsen konkurrenciát számukra, s gyakran tiltakoztak a városi tanácsnál a behozatal ellen. Az agyagot Debrecen környékén bányászták. Ezek az agyagos helyek: a komlóskerti, kösülyszegi és köntösgáti agyagosok. Ez az agyag sajnos eléggé salétromos volt, viszont helyben volt. Ezeket a területeket a társulat bérelte, s innen hordták a tagok az agyagot a feldolgozás helyére. A mázakat és a festékeket is távolabbról kellett beszerezniük /Fernezely, Csaba, Monok, Luc, Nagybánya, Nagyvárad./ A fazekas ipar hanyatlása miatt azonban kénytelenek voltak az agyag beszerzését korlátozni "...mint minden ipar, úgy a fazekas ipar is vajúdik, annyival is inkább, mert a városi Winkler téglagyár is versenyre kelt velünk, mert millió számra csináltatja a virágcserepeket, ami által minket fazekasokat tetemesen megkárosított. Ugyan ezért kénytelenek vagyunk megélhetésünk nehéz helyzetére hivatkozva kérni, hogy 1933. szeptember 30. hatállyal a bérletet megszűntnek venni méltóztasson. A társulati tagok létszáma az ipar hanyatlásával fokozatosan csökkent. 1873-ban - mint már említettem -.60 taggal indult a társulat, s 1920-ban már csak 10 ! főt számlált. Ha a céhszervezeti éveket is figyelembe vesszük, ez óriási hanyatlás. 21 HBML.IX. 233/3. 22 Uo. 23 Uo. 206
