A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: A Debreceni Fazekas Ipartársulat története a levéltári források tükrében
pedig kénytelenek voltak felemelni a tagsági díjat 20 Koronára "...a mai nagyfokú emelkedéseket minden téren mérlegelve...".15 Hogyan lehetett bejutni a céhbe, ill. a társulatba a mesterek közé? Ez az egyik fontos különbség a céh és a társulat között. A társulatba beléphet bárki, aki Debrecen városában a fazekas mesterséget önállóan gyakorolja. Természetesen mesterré csak bizonyos tanulás után válhatott valaki. Azonban míg céhes mesterré kb. 7 év alatt válhatott az elszegődött inas /3 évig inas, 4 évig legény a vándorlási évekkel együtt/ s feltétel volt a remekmunka készítése, a mester megvendégelése drága pénzen, addig a városi tanács csak 1877-ben határozta el, hogy az ipa- rostanoncok továbbképzésére iskolát állít fel: "...nemzetgazdaságunk fokozatos fejlődése megköveteli... a külföldi erős versennyel szembeszállni... hogy városunk ipar tekintetében egy nagy vidék központjává váljék...".16 S az 1844. évi XVII. te. kimondta, hogy csak a tanoncbi- zonyítvány bemutatása által válhat iparossá a felvételt kérő. Az ipari tanulók vizsgáin meg kellett jelennie 4 társulati tagnak, s feladatuk volt a tanoncmunka kiállítási tárgyainak megvizsgálása. Debrecenben vándorkönyvet 1852 óta nem adtak ki, jogkörüket a hatóság vette át. Az iparossegédek önsegélyes törekvéseinek előmozdítására, az iparosok és segédeik kölcsönös támogatására rendezték meg az országos vándor- gyűléseket és kiállításokat. 1881-ben éppen Debrecen város feladata volt ennek megrendezése. A kiállításon a segédek és tanoncok munkáit állitoták ki, hogy a "... korlátlan szabad ipar által annyira lenyűgözött kézmű- és háziiparnak újabb lendületet adjanak." A debreceni kézmű- iparosoknak egyik legszebb eredménye az volt, amikor 1926-ban az Országos Ipartestület által rendezett kézműipari tárlaton a debreceni ipartestület tagjai nyerték el az ezüst vándorkoszorút /1928-ban szintén/. 17 Az egyik legtöbb problémát jelentő kérdés volt a helybeli és az idegen fazekasok közötti kapcsolat. A városnak - jó minőségű agyag hiánya, ill, az időnként megnövekedő kereslet miatt - szüksége volt a kontárok, ill társaságon kívüli környékbeli fazekasok termékeire, ezért a külső helyekről jövő fazekasok állandó helyet kaptak a piacon. A debreceni fazekasok természetesen időről-időre tiltakoztak a behozatal 15 lű 17 HJ3ML. IX. 233/3. Uo. Radó Dezső: Debrecen ipara és kereskedelme. Szerk: Csobán Endre, Bp. 1940. 147. 204
