A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: A Debreceni Fazekas Ipartársulat története a levéltári források tükrében
ellen. A céhszabályok tiltanak minden olyan "cserépmü" árulását, mely konkurrenciát jelentene számukra. S épp ez a körülmény világit rá a legélesebben a céhrendszer idejétmúlt, fejlödésgátló szerepére: jelentős mértékben megnehezítette a mezőgazdaságból egyre kevésbé megélni tudó nincstelen parasztságnak az ipari munkába való bekapcsolódását. IS Az 1872. évi Vili. te. szakítva a történeti fejlődéssel, a teljes iparszabadságot léptette életbe. Ez a szabadság odáig "fajult", hogy 1932- ben, amikor egy debreceni fazekasmester az Iparhatóságnál felpanaszolta, hogy egy balmazújvárosi faluzó fazekas a debreceni hetivásár napján kirakodott és 200 db virágcserepet eladott egy kertésznek, a válasz csak ennyi volt: szabályszerű iparigazolványa van a fazekas áai- cikkek kereskedésére, így a heti vásárokon árusíthat, sőt jogosult a más iparostól megvásárolt fazekas árucikkeket is árusítani.19 Az árusítás rendje egyébként a következő volt A fazekasok edényeiket maguk árulták, s nyílvetés alapján sorsolták ki, hogy mikor árulhatnak a hetiszeren sorrend szerint egymás után. Egy iparosra csak hetek múltával került sor, és egy hétig tartott. Ezen a hetiszeren kissé nagyobb összeghez jutottak a fazekasok, s ebből fizették az adókat, a házbért, s beszerezték a mesterséghez valókat. Voltak csonkahetek, a nagy ünnepségek hetei /Húsvét, Pünkösd, Karácsony/. Ezeket a napokat eladták a társulat tagjainak, s ezt a pénzt fordították a meghalt mestertárs temetésére. Egyéni árusítóhelyek már 1816-tól léteztek. A heti vásárokon jóval kevesebbet árultak "ami a heti élelemre volt csak elég". Hetente kétszer, kedden és szombaton tartották. A népesebb hetivásáron több ezer ember megjelenésével számolhattak. A debreceni nagyvásárok az ország leghíresebb és legnépesebb so- kadalmai voltak. Szilágyi Erzsébettől a Mester utca 1466-ban, a Csapó - utca 1467- ben külön vásártartási jogot kapott.'11 Egyéb áruló helyek voltak még a Cegléd-utcában, a Kossuth-utcán és egy-két kapu alatt. Az 1910-es évektől azonban a tagok száma annyira megfogyatkozott, hogy már csak egy árulási hely is elég volt. A városi tanács 1917-től megengedi a társulatnak, hogy csak egy tagja gyakorolhassa az edéEperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. /1686- 1848/ 152’ 19 HBML. IX. 233/3. "u Sőregi János: Vezető Debrecen szent királyi város Déri Múzeumában. Db. 1939. 152. 205
