A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: A Debreceni Fazekas Ipartársulat története a levéltári források tükrében

a társaságmester, 4-5 székülö mester és a szolgáló mester.14 A társulatnak volt még egy választmánya is, mely a tisztviselőkön kívül 9 tagból állt. Feladata összetett volt, elsősorban a tagok ügyeivel foglalkozott, illetve ellenőrzési jogköre volt. A békéltető bizottság a társulati tagok és segédek között keletkezett súrlódásokat igyekezett kiegyenlíteni. /Ha nem sikerült, vagy az illetékes törvényszékhez, iparügyekben az iparhatósághoz vagy az iparbizottsághoz kellett fordulniuk. A céhek esetében pedig a magisztrátushoz vagy a főbíróhoz./ A tisztviselők, a választmányi és békéltető bizottsági tagok megválasztása a közgyűlés feladata volt Évente egyszer, januárban tartották az évi rendes ülést, negyedévente az évnegyedes gyűlést, vagy az elnök összehívására bármikor összeülhettek, akár havonta is. Határozatot szótöbbséggel hoztak, s fontos kérdésekben döntöttek /alapszabály módosítás, a társaság feloszlása, vagy átalakulása, a tagok felvétele és kizárása, a tagok belépti díjának, illetékek, pótlékok, tanoncszerződések díjainak megállapítása/. A céhek gyűlései - a választó gyűlések és a fertályos gyűlések - sok hasonlóságot mutattak a társulati gyűlésekhez.

A társulati vagyon kezelése, ahogy fentebb említettük, közvetlenül a pénztárnok feladata volt. De a választmány jogkörébe tartozott a pénztárnok számadásainak megvizsgálása és ő rendelkezett a vagyonról is. A társulati vagyon állt egyrészt a törzsvagyonból /a megszűnt céh hagyatéka, a belépési díjak és adományok/, melyeknek csak kamatait használhatták fel a társulati folyó költségek fedezésére. A többi jövedelem a társulati szükségek és kiadások fedezésére szolgált. A társulat vagyonát szépen nyomon tudjuk követni a fennmaradt gazdasági jegyzőkönyvi számadásokból és az ügyviteli iratokból. Kitűnik, hogy ügyeltek arra, hogy a törzsvagyon ne csökkenjen, sőt inkább növekedjék. Még olyan "hasznosnak" hitt pénzügyi manőverbe is belementek, mint a hadikölcsönkötvény vásárlás is /1000 korona értékban/. Ezenkívül az ipariskola részére és más jótékony célra is futotta /pl, az árvízkárosult szegediek megsegítése, a Kollégium újjáépítése, a kolozsvári süketnémák támogatása, stb./ 1915. jan. 24-én például elhatározták, hogy a nehéz években segélyezni fogják tagjaikat. Az is igaz, hogy 1891-ben az évi tagdíj 1 Ft helyett 1 Ft 20 kr. lesz /az özvegyeknek is!/, 1920-ban

14 Zoltai Lajosnál: 1-2 céhmester, atyamester, dékán v. bejárómester. látómesterek, szogáló v. ifjúmester. In: Debrecen ipara és kereskedelme a XV111. sz. elejéig. HBML. Évkönyve XIII. 171.

203