A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék 1861-1871. évi működésének vázlata

10. M. András, 33 éves nánási napszámos 1868 november 1-én több borozó társával a csapszékből hazafelé indult. Útközben egymás csúfolása miatt pofonok csattantak el. Egyikük arcul ütötte M. Andrást is, aki erre gyorsan hazament, töltött fegyverét magához vette s az utcán, egy ház végénél, feléjük irányzott puskacsővel várta társait. Amikor cimborái ezt meglátták, a puskát szépszerével el akarták tőle venni. Mivel ez nem sikerült, megfogták a fegyvert, de vádlott kirántotta a kezükből és a tőle alig egy lépésre álló Nyakó Sándorra elsütötte. A lövedékkel okozott sérülés következtében Nyakó másnap meghalt. A törvényszék "a fern forgó terhelő körülmények kellően megfontolt figyelembevételével" vádlottat 5 évi börtönre ítélte. Az ítéletet a királyi tábla és a m. kir. Curia is helybenhagyta 12

11. B. Andrást ezredéből több ízben elszökése és rablás miatt a katonai parancsnokság 13 évi börtönre ítélte. Onnan azonban megszökött és 1869 február 21-én hazament Böszörménybe. Mivel elítéléséért 20 éves testvérét okolta, késsel a kezében rárohant. Annak azonban sikerült kiszabadítania magát, az apja fegyverét vállára akasztva, elment hazulról. Testvére azonban attól tartott, hogy feljelenti őt, ezért ásóval a kezében futott utána. Amikor a közelébe ért, agyonvágással fenyegette. Erre a 20 éves legény "a komolyabb következmények elhárítása végett lőfegyvere áldatlan segélyéhez folyamodott" - állapította meg a törvényszék. A tényállásból azonban azt a következtetést vonta le, hogy vádlott az önvédelem korlátáit túllépte, mert más eszközök igénybevételével kísérelhette volna meg támadója merényletének elhárítását. Ezért emberölésben bűnösnek mondta ki és az enyhítő körülményekre tekintettel 1 évi börtönre ítélte. A királyi tábla az ítéletet indokai alapján helyben hagyta. A m. kir. Curia azonban a tényállásból arra a megállapításra jutott, hogy amikor támadója vádlottat utolérte és ásóval a kezében agyonvágással fenyegette, az "önéletének véde/mezé- se közben elsütött puska által okozott halál" bűncselekményként nem számítható be, ezért a vád alól felmentette és "biíntelennek" jelentette ki.13

12. 1863 novemberében egy példa nélküli emberölési ügyben döntött a törvényszék.

12 Uo. 1869. Fasc. 5. K. № 221.

13 Uo. 1870. Fasc. 5. L. № 94.

102