A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen

A debreceni vasút terve

Debrecen az ország egyik legfontosabb vásárhelye és Kollégiuma révén jelentékeny kiterjedésű vonzáskörzettel rendelkező szellemi központ volt, ám a város megközelítése a hírhedten rossz útviszonyok miatt az év nagy részében komoly akadályokba ütközött: az esőzések és az áradások idején a sárba vagy a vízbe, nyáron meg a homokba fulladt az utas. A gyatra közlekedési lehetőséget, az országutak minősíthetetlen állapotát a Pesti Hírlap is szóvá tette. 1841 júliusában egy erdélyi közíró, id. Zeyk Dániel vázolt lehangoló helyzetrajzot, hozzátéve, hogy magában Debrecenben is ,,a’ homokos utczákat kivéve, esős időben olly mély a’ sár, hogy csak a’ házak alatti dűlős keskeny úton lehet járni.”38 Másfél évvel később egy másik utazó szintén arról panaszkodott, hogy a januári debreceni vásárra csak óriási kerülővel és sok „nehézséggel, költséggel, sőt veszély- lyel” tudnak eljutni. „Aztán beszélünk, hogy kereskedésünk hervatag; boldog isten! hát mikint virágozzék a’ kereskedés, hol ben az országban illy nehézségekkel kell küzdenie” — vonta le a végső tanulságot.39 40

Mindkét szerző jó utakat, köves utakat sürgetett. Kossuth Lajos úgy vélte, és ezt már a Zeyk-féle kritikához csatolt megjegyzésben megfogalmazta, hogy az igazi megoldás: „Egy vasút, uraim! vasút, melly a’ töltésrakásnál az árvizeket is számba vette.”"50 A Pesti Hírlap intenzíven bekapcsolódott a vasútépítésről folyó korabeli vitákba, s messzemenően támogatta az ún. Duna-balparti vonal tervét, amelyet a Magyar Középponti Vasút Társaság Pest és Debrecen között is meg akart építeni.41 Kossuth 1842 derekától többször hangsúlyozta e szakasz szükségességét; „mert — élcelődött ez év decemberében — késő ősszel Debreczenbe utazni olly szörnyű vállalat, minőt kevés ember mer, ha merni nem köteles; ha pedig köteles, úgy előbb mindenesetre számot vet istennel és emberekkel, és elrendezi házi dolgait, végrendeletet csinál, ’s könnyes szemmel vesz búcsút családjával.”42 Pontosan látta az alföldi vasút gazdasági jelentőségét, és honvédelmi szempontból — az Észak-Keletről jövő ellenség irányában — szintén előnyösnek ítélte. Érvelt még azzal is, hogy az Alföldön nincs kő, így az országutaknál hamarabb és olcsóbban elkészíthető a vaspálya.43 A debreceni vonalnál csak a fiumei vasutat tartotta fontosabbnak.44 Mindkettőt országos költségen javasolta létesíteni, de miután ennek esélye elesett, a diétái tanácskozások alatt, 1843 őszén és

38 Országutakról. — Pesti Hírlap, 1841. júl. 10. 464—465. p.

39 Pesttől Debreczenig. = Pesti Hírlap, 1843. jan. 29. 66. p. A korabeli útvisszo- nyokról ír Komoróczy György: A reformkori Debrecen. Debrecen, 1974. 183—184. p.

40 Pesti Hírlap, 1841. júl. 10. 465. p.

41 Mindmáig legrészletesebben tárgyalja e kérdést Fenyvessy Árpád: Az első magyar vasút története. Bp. 1883. 55—103. p. A debreceni vonatkozásokról legújabban Pósán László írt: A kelet-magyarországi vasutak története a század- fordulóig. = 100 éves a MÁV Debreceni Igazgatósága. Debrecen 1990. 28—29. p.

42 Fiumei vasút. = Pesti Hírlap, 1842. dec. 4. 851. p.

43 Fiumei vasút = Pesti Hírlap 1842. dec. 4. 851. p.

44 Vasút = Pesti Hírlap, 1842. szept. 4. 631. p., Fiumei vasút. = Pesti Hírlap, 1842. dec. 4. 851—852. p. Az utóbbiról lezajlott hosszas és éles polémiáról Id. Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiuemi vasút. Bp. 1982.

78