A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az elemi iskolai képzés néhány sajátossága a Debreceni Református Kollégiumban, különös tekintettel a szokató iskolára

AZ ELEMI ISKOLAI KÉPZÉS NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA A DEBRECENI REFORMATUS KOLLÉGIUMBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZOKTATÓ ISKOLÁRA (1828—1873)

Mervó Zoltánná

Bevezetés

Amint a német városokban Luther és követői a népoktatási intézményeket kívánták szélesebb alapon a reformáció szolgálatába állítani s ennek érdekében a városok önkormányzatait szólították iskolák állítására, úgy hazánkban is a reformáció vetette fel annak gondolatát, hogy „írásra, olvasásra a szélesebb néprétegeket is tanítani kellene. Olyan embereket is akiknek nem hivatásbeli foglalkozása lesz az írás és olvasás, tehát a papi, a magasabb igazgatási vagy kancelláriai munka.”1

A vallási és társadalmi indítékoktól vezettetve a magyar protestáns iskolák a XVI. század közepétől kezdődően egyre nagyobb szerepet töltöttek be hazai oktatási rendszerünk kiszélesítésében. Térhódítása új, gazdagabb korszakot nyitott a magyar művelődés történetében, megtörte a magyarországi katolicizmus eddigi hegemóniáját.

A XVI. században alakult hazai iskolakollégiumok sajátos színezetét „anyaiskola” jellegük adta. Oktatási centrumukon kívül szervezett „filiáik” alapját képezték a későbbi partikuláris iskolarendszer kiépítésének. Legjelentősebbek e korszakban a sárospataki, debreceni, gyulafehérvári, pozsonyi és a pápai kollégiumok. Közülük e helyen a debreceni iskolakollégium szervezetében működő elemi fokú képzés, ezen belül is a XIX. század egyik sajátos intézmény-típusával: a szoktató iskola szerepével, az ott folytatott oktatás és nevelés tartalmi kérdéseivel kívánunk foglalkozni.

A debreceni kollégiumban a XVII. század első felére tehető az alsóbb tanulók classisokra (osztályokra) való szétválasztása, a köztanítói (publicus praeceptor) és magántanítói (privatus praeceptor) intézmények fokozatos elterjedése is. Ujfalvi Imre, a debreceni kollégium rektora 1597-ben már nyomtatásban is kiadta az iskola alsó osztályai számára készített útmutatóját „Admonitiones de ratione discendi tertia classe” címmel.2 Ebből tudjuk, hogy Ujfalvi három csoportba sorolta tanulóit: „a gyerekek és a serdülők csoportja, akik a triviális iskolában tanulnak. . . az érettebb korú ifjak, akik. . . az akadémiákon a tudományokkal foglalkoznak”

1 Degré Alajos — Simonffy Emil: A zalaegerszegi központi elemi iskola története (1G90—1949) Zalaegerszegi füzetek. Zalaegerszeg, 1975

2 Géresi Kálmán: A kollégium történetének vázlata 1848-ig. In: A Debreceni Ev. Ref. Főgymnasium értesítője az 1894—95. iskolai évről. Közli: Dóczi Imre Db. 1895.

43