A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az elemi iskolai képzés néhány sajátossága a Debreceni Református Kollégiumban, különös tekintettel a szokató iskolára

A kollégium életében, irányításában a rektor egyéniségének kezdettől fogva meghatározó szerepe volt, de feltételezhető, hogy az intézmény működését már a XVI. században törvény is szabályozta. A debreceni kollégium első törvénykönyve valószínűleg 1570 körül készült, de tartalmáról csak az 1657-es szabályzat alapján vannak ismereteink, minthogy a korábbi törvénykönyv ma már nem áll rendelkezésünkre. Az iskolai oktatásra vonatkozóan intézkedéseket nyújtanak az I. Rákóczi György által 1646-ban összehívott szathmárnémeti zsinat megbízásából készült Geleji-Katona- féle kánonok, melyek valószínűleg alapját képezték az 1657-es iskolai szabályzatnak.

1704-ben Dobozi István főbírósága és Kocsi Csergő János szuperintendens! működése idején új kollégiumi törvény látott napvilágot, mely az 1656-es törvény legnagyobb részét átvette.3 E törvény sem foglalkozott még iskolaszervezeti, tananyagfelosztási kérdésekkel, de a korábbinál szigorúbb fegyelmet érvényesített a kollégium életében. A tantervi fejlődés korszakos változását Maróthi György (1715—1744) „Opiniones”-e és ,,Idea”-ja, valamint az ezekre épülő „Methodus” jelentette.4 Domokos Márton főbíróhoz előterjesztett javaslatában sürgette a kollégiumban a latin és az elemi osztályok szétválasztását. Hangsúlyozta: legyenek külön elemi osztályok külön tanítókkal, megfelelő latin anyaggal azok számára, akik latinos tanulmányra készülnek, de szervezzenek olyan osztályokat, amelyekben a tanulókat csak anyanyelvi olvasásra és írásra, valamint a vallásos kegyességre- oktassák, latin nélkül. Tervezete kapcsolódott a Városi Tanács 1739-ben megfogalmazott határozatához, mely elemi fokon az anyanyelvű oktatás megvalósítását célozta.5

1720-ig Debrecenben fiúk számára kizárólag a Református Kollégiumban folyt iskolarendszerű tanítás, majd 1721-től a Szent Anna és Varga utca szögletén „alacsony nádfedeles zugépületben” 22 tanuló számára a piaristák is biztosították az oktatást. A tanulóifjúság első esztendőben négy csoportra különült: 1. principisták, 2. parvisták, 3. minimisták, 4. le3 Geleji Katona István egyházi kánonai. Összeállította: Kiss Kálmán. Kecskemét] 1875 és Sinka Sándor: A gymnáziumi oktatásügy története 1848-ig. In: A Debreceni Ev. Ref. Fógymn. i. m. 60. old.

4 Nagy Sándor: A Debreceni Református Kollégium két kötetben. I. kötet Haj- dúhadház, 1938. 161. és köv. lapok, továbbá Bajkó Mátyás: Egyházszervezet és iskolarendszer In: Debrecen története 2. (Szerk: Rácz István) Db. 1981. 455—557. old. V. ő: A nemzeti műveltség jelentkezésének és kibontakozásának kora (1804—1849) In: A Debreceni Református Kollégium története (Szerk.: Barcza József) Bp. 1938. 151 s köv. lapok.

Tóth Béla Maróthiról készített monográfiájában a következőképpen jellemzi: „.. .pedagógiai törekvéseinek legfőbb célja a gyermekek munkájának megkönnyítése, a tanítás megszerettetése, amit — szerinte — a tanítók türelmes, szelíd bánásmódja mellett az anyag kellő mértékre való csökkentésével,' megfelelő módszeres előadásával, jó tankönyvekkel lehet elérni. Tóth Béla: Maróthi György. Bp. 1988.

5 HBML. IV. A. 1011/a. 146—159. old. ,(Légyen minden utzában egy magyar oskola, az hat utzában hat, holott tsak az olvasást éneklést és írást magyarul tanullyák, a Gyermekek töbre nem lévén semmire is kötelesek.” Megvalósításukra — sajnos — 110 évet kellet várni — MZné.

44