A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai

után járt nekik a határbéli tartozék. Zoltai Lajos Méliustól kezdve 8 olyan professzorról tud, aki saját házat vett vagy épített a városban, sót Sárvári Pál a Cegléd utcában két házat is szerzett magának.59

A polgári beneficiumok közül további kettőnek volt még kiemelkedő jelentősége. A fakompetencia az erdei haszonvétel jövedelmező formája volt. Ez azt jelentette, hogy a polgár — csupán a vágatási díj ellenében — meghatározott mennyiséghez jutott minden évben. Több egyéni hasznot biztosított azonban az un. borértékesítési jog. A város statútumai szerint a polgárok egyenként élhettek a szabad borértékesítés lehetőségével, Debrecenben a boraikat azonban egészen az 1840-es évekig csak a város csapszékein árulhatták. A város viszont köteles volt a bort felvásárolni. Ez azért volt a polgárok számára előnyös, mert így ájlandó piacot nyertek, évenként juthattak — akár többször is — pénzforráshoz. A professzorok többségének volt Debrecenben un. kerti és a városon kívül un. hegyi szőlője. Így érdekelt volt tehát a borértékesítésben is. Hatvani Istvántól kezdve, Budai Ézsiáson keresztül Aranyi Istvánig, mind pénzelt a borból. A szőlőtermelésben talán Sárvári Pál vitte a legtöbbre, akinek az egyik — székelyhídi — szőlőjében a szüret 9 napig tartott, nagy borkészlettel rendelkezett, olyannyira, hogy még önálló exportra is gondolt.69 70

Hogy egészében véve milyen nagyságú és értékű vagyon halmozódott fel az egyes professzorok kezén, arról keveset tudunk. Többségükre alighanem az volt a jellemző, amit Tőrös László megállapít Sárvári Pálról: a krajcároskodásig takarékos s ehelyett a bajait emlegeti. Emiatt aztán a történetírás nagy gondban van.71 összegszerűen azért tudunk hivatkozni Hatvani Istvánra, aki 15 585 Rénes forint értékű vagyont hagyott az utódaira. Debrecenben ez akkor tekintélyes örökségnek számított, mert ennyiért a városban hat rangos, a szerényebbekből pedig akár húsznál is több házat lehetett vásárolni. Nála ez a vagyon sajáí házból, kerti és hegyi szőlőből, malomból, a Rimaszombatban örökölt szülői ház feléből és jókora állatállományból tevődött össze. Maga a földbirtoka — a városi és a külső — 150 kh körül mozoghatott, ami megegyezett azzal a legfelsőbb birtoknagysággal, amit egy debreceni civis polgárként élhetett. Más összehasonlításban viszont azt mondhatjuk, hogy egy vidéki kisebb birtokos nemes vagyonának felelt meg.

Sárvári Pál vagyona is tetemes volt. Tőrös László nagy állatállományából — 30 marha és 6 igavonó ökör — arra következtetett, hogy 100 kh körüli szántója lehetett. Ezt egészítette ki a Cegléd utcán két háza, a debreceni Sesta-kertben a kerti—, Székelyhidon és Diószegen (Bihar m.) pedig a hegyi szőlője.72

Jómódról árulkodik Budai Ézsiás feleségének, Eresei Klárának 1844- ből származó végrendelete is, amelyet férje halála után három évvel készített. Ebben g nagyasszony vagyonaként házat, tanyát, szarvasmarhát és egyéb ingóságokat jelölt meg. A kerti szőlőről nem szólt, pedig más forrásból tudjuk, hogy a professzornak a Péterfia Üjkertben, Diószegi

69 Zoltai Lajos: Helyrajztörténet. DM. Adattára. 445. 1.

70 Tőrös László: Sárvári Pál, Arany János professzora. Egy század a magyar kálvinista iskolázásból. Nagykőrös, 1938. 164. 1.

71 Tőrös László: i. m. 165. 1.

72 Tőrös László: i. m. 164. 1.

39