A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai
nemcsak az egyházi hierarchiáknak, hanem a mindenkori társadalmi szerkezetnek és gazdasági rendszernek is szerves részei. Életüknek egy részét a világi környezethez szabták. Vagyonszemléletük, társadalmi jogállásuk és életmódjuk a kétirányú hatás ötvözete, összetartozó jelenségek, különösen a rendi világban. A kölcsönhatás általános törvényszerűségeinek megfelelően, egyik a másikra látható hatást gyakorolt. A vagyon fogalma nem idegen a keresztény egyháztól. A Biblia is — Ö- és Újszövetség — a társadalmat két részre, szegényekre és gazdagokra osztja, hangsúlyozva azonban, hogy Isten a gazdagot a szegény fölé nem helyezteti (Jób 34:19). Ebből következően maga az egyház- szervezet és tisztségviselői is rendelkeznek vagyonnal. A reformáció időszakában, amikor a korábbi hitel vek újragondolására került sor, hitúj itók is szembekerültek ezzel a kérdéssel. A protestáns egyház vagyoni és gazdálkodási elveit — teljesen igazodva a Biblia szellemiségéhez — Mélius Juhász Péter már az 1562. évi debreceni hitvallásban megfogalmazta: „Minden embernek, bármiféle rendű s rangúak legyenek, szabadon hagyja az írás és megengedi a természet törvénye, hogy tulajdon vagyonnal bírjanak.. — hirdeti a nagy reformátor. Sőt még ehhez a megfogalmazáshoz hozzáteszi: „A papoknak, az egyházak lelkészeinek is lehet feleségök, gyermekük, saját vagyonok, örökségök annak rendi tagjai egyaránt élhetnek a vagyonszerzés lehetőségével. ’’Mélius felfogásából is kiemelést érdemel az a gondolat, hogy a vagyon fogalmán nemcsak a szántóföldet (3 Mózes 19:19, 25:3, 24) és a jószágállományt (Ap. Csel. 10:12) értette, hanem a pénzüzletből származó hasznot is (2 Mózes 22:25—27, 3 Mózes 25:25—27). Csak a méltánytalan uzsorát ítélte el, ugyancsak a Bibliához hasonlóan (2 Mózes 22:25—27), egyébként megengedi a társadalmi életben az olyan szerződéseket, „midőn bizonyos_ időre pénzt adnak, hogy nyereség végett jövedelmeztessék” (2 Mózes 22:25). Mélius vagyonról szóló tanítását az utódok az egyház erkölcsi normái közé iktatták és szemléleti alapelveitől utóbb sem tértek el. A későbbi századokban annyira természetesnek tartották, hogy már nem is igen hivatkoztak az eredetére. Erre azért sem volt szükség, mert senki nem is vitatta. A kollégiumi professzorok az egyház alkalmazottai voltak — s mint erről már szó volt —, a XVIII. század végéig valamennyien felszentelt papok, akik időnként lelkészi szolgálatot is teljesítettek. Nagyon is természetes, hogy ezek a jogok őket is megillették. A vagyonépítést és — kezelést alapvetően meghatározta a társadalmi jogállás. Fontos dolog volt tehát az egyháziak számára, hogy a társadalmi rend egészében milyen státust tudnak a maguk számára kivívni. A debreceni kollégium professzorainak a társadalmi jogállása két szálból szövődött, ezért sajátosnak tekinthető. Magyarországon a keresztény egyház megszervezésével a katolikus papok eleve kiemelkedtek a szolgai és paraszti sorból és a nemesi rendbe emelkedtek. Az egyháziakat is minden bizonnyal a királyi donáció. nemesítette meg. Az 1298. évi törvények már egy sorba helyezték őket a nemesekkel5“ és a XVI. szá- 49 50 49 Kiss Aron: A XVI. században tartott református zsinatok végzései. Bp. 1881. 260—263. 1. 50 1298: 3,5. te. 34
