A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Zoltai Lajos munkáiból - Sípos Ferenc: A Sípos családnév kialakulása
Az 1138-ban említett Sípos név még egyelemű név, nem tekinthető vezetéknévnek, nem is volt állandó, a gyerekek nem az atyjuk nevét vitték tovább! Ekkoriban ”a nemesség főleg harccal, méltósággal, tisztséggel összefüggő nevet választott, a szolgák pedig a földműveléssel, az állattenyésztéssel, a mesterséggel kapcsolatos vagy jellemző, meghatározó, megkülönböztető neveket viseltek.”“ Az egynevűség a XIII. század első feléig tartott. Sokan viseltek azonos nevet, s ez a fejlődés gátjává vált: a nemzetségek felbomlásával a földbirtokok családi birtokokká váltak, öröklődtek — a jog megkövetelte az örökös pontos körülírását, a senkivel össze nem téveszthetőséget! A XIII. századi oklevelekben feltűnő körülírások még nem igazi vezetéknevek, hanem csak megkülönböztető nevek. Ez a név még nem öröklődik, sőt nem is állandó, ugyanazt a személyt az egyik oklevél az apjáról, a másik a birtokáról, a harmadik a ragadványnevéről is elnevezhette! Mivel a szolga vagyontárgy volt, az ő azonosításuk is szükségessé vált. Már a XIII. században kezdik feltüntetni nevük mellett az apjuk nevét is, vagy a származási helyüket, ragadványnevüket a pontos megjelölés végett.36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 A megkülönböztető nevek öröklődővé válásával alakultak ki a vezetéknevek. Kálmán Béla megállapítása szerint ’’Nálunk a szabályos, öröklődő vezetéknevek kialaklását a nemesség körében a XIV., a jobbágyság körében a XV. századra lehet tenni.”'"6 A megkülönböztető névre kitűnő példa az 1377-es adat: Martinas Joculator vei Fystulator. A sok Márton nevű közt úgy próbál eligazítani az oklevél kibocsátója, hogy az illető foglalkozását is megjelöli. 1386-tól pedig már keresztnevet és vezetéknevet tartalmazó kételemű nevekkel találkozunk az összeállításunkban. Látható: a Kálmán Béla által említett századhatárokat nem szabad mereven értelmezni — a XIV. század végén már vezetéknévvel szerepelnek jobbágyok, másfelől: még a XV. század elején is találunk olyan neveket, melyekben a foglalkozás-megjelölés még nem vezetéknév! Sőt 1410-ben egy oklevélen belül kétféle a névmegjelölés: az egyik jobbágy már Sípos vezetéknevű, a másiknak viszont csak a foglalkozása sípos! A vezetéknevek kialakulásának időszakában már jóval kevesebben űzték a síposmesterséget, mint az Árpád-kor első századaiban. A név egy adott helyzetet rögzített: csak azok őrzik nevükben a foglalkozásra utaló szót, akik a XIV. század végén, a XV. század elején hadizenészek voltak (akár a királyi hadseregben, akár valamelyik főúr magánhadseregében). 36 E két adatot 1. Szamota-Zolnai i. m. 846. hasáb. 37 Héderváry oklevéltár I., 1909. 286. o. 38 E 11 adatot 1. Szamota-Zolnai i. m. 846. hasáb. 39 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Kiadja gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. III. köt. Budapest, 1885. 35. o. 40 E három adatot 1. Szamota-Zolnai i. m. 846. hasáb. 41 Csorna József: Végrendeletek. I. Csányi Márton testamentuma, 1509. TT. 1900. 311. o. 42 Héderváry oklevéltár I., 1909. 523. o. 43 Szamota-Zolnai i. m, 846. hasáb. 44 Kálmán Béla: A nevek világa. Budapest, 1973. 39. o. 45 Uo. 62—63. o. 46 Uo 63. o. 179
