A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Zoltai Lajos munkáiból - Sípos Ferenc: A Sípos családnév kialakulása

A SÍPOS CSALÁDNÉV KIALAKULÁSA*

Sípos Ferenc

1. Sípok

Hogy mi a síp, általánosan meg lehet határozni. „Csőszerű eszköz, amelyben a mozgó légoszlop a cső méretének megfelelő magasságú hangot hoz létre; különösen jeladásra használatos ilyen eszköz, amelyet belefújt levegő vagy gőz beáramlása szólaltat meg.”1 Ám sokféle konkrét síp létezik: Az őskőkor embere huszonöt—ötvenezer évvel ezelőtt madarak és emlősök csontjaiból fabrikált sípokat. Ilyen sípokkal több kontinens is büszkélkedhet! Európai leletek: Aurignac és Charente vidéke (Franciaország), valamint Istállóskő (Magyarország). Az első sípok varázseszközök voltak: gyógyításra, szerelmi bűvölésre, valamint a termékenységi és megújulási ceremóniáknál használták őket.2 3 A későbbi leletek már igazi hangszerekkel is megismertetnek bennünket:

A bronzkorból bronz pánsíp (Kassa vidéke) és kettős sípos bronzszobor (Százhalombatta) került elő. A római kori sírköveken és szarkofágokon gyakoriak a sípábrázolások: a Dunapentelén (Intercisa) talált egyik domborművön lant- és sípszóra táncolókat látni. Az avar korból több kettős csontsíp maradt ránk, közülük legismertebb a jánoshidai?

A kárpát-medencei örökség felsorolása után ideje megtudnunk, hogy vajon a magyarok milyen sípokat ismertek.

Síp szavunk török eredetű.4 Eleink a VI—IX. század folyamán éltek együtt török népcsoportokkal a délorosz sztyeppen.5 Hogy az ekkor megismert síp miből készült, milyen formájú lehetett, s mire használták, nem tudjuk.

* Szerzőnk a HBMLE. XVIII.. kötetében Sipos Sándor „Az iskoláztatás helyzete a XVIII—XIX. századi debreceni Sípos családban” című dolgozatához kapcsolódva áttekintést nyújt a Sipos név hazai és külföldi kutatásáról.

1 A magyar nyelv értelmező szótára. V. köt. Budapest, 1987. 1209. o.

2 Darvas Gábor: A totem-zenétől a hegedűversenyig (A zene története 1700-ig). Budapest, 1977 22—23. o.; Magyarország zenetörténete I. Szerkesztő Rajeczky Benjamin. (A továbbiakban: Zenetörténet I.)Budapest, 1988. 58. o.

3 Zolnay hlászló: A magyar muzsika régi századaiból. Budapest, 1977. 22. o.; Zenetörténet I., 1988. 59. o.

4 Vámbéry Ármin: Magyar és török-tatár szóegyezések. Nyelvtudományi Közlemények VIII. 172. o.; Budenz József: Jelentés Vámbéry Á. magyar-török szóegyezéseiről. Uo. X. 129. o. — újabb vélemény szerint „Ugor egyeztetése, illetőleg török származtatása nem valószínű.” A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. III. köt. Budapest, 1976. 545. o.

5 Magyarország története. Főszerkesztő Székely György. Szerkesztő Bartha Antal. I. köt. (A továbbiakban: Magyarország története I.) Budapest, 1984. 498. o.

173