A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Timár Lajos: Gondolatok a debreceni mezőgazdasági népesség tagoltságáról (1920-1941)
birtoka az 1832—36 közötti időből származik, s a következő évszázad során érte el a 630 holdas nagyságot. A 20. század elejére azonban — mintegy kortünetként — a család mindkét ága felhagyott a kereskedéssel.8 A „történelmi patinája,” cívis birtokos családok harmadik vagy negyedik generációja a két világháború közötti időszakban többnyire már nem a föld és vagyon növeléséért, hanem annak megtartásáért folytatott kemény küzdelmet. A családi birtokot többé-kevésbé sikerült megőrizni, de a családi vagyon egyéb részéből jelentős mértékben veszítettek. Dr. Baltazár Dezső, a város református püspöke írta e rétegről 1933-ban: „Hol vannak a gazdag földművelő cívisek? Gazdaságilag, lelkileg letörve búsonganak régi dicsőségük romjai felett”.9 10 A középbirtokos cívisgazdák közül Zöld János családjának életvitelébe nyerhetünk részletesebb betekintést a fennmaradt iratok alapján. Zöld János 42 éves korában, 1918-ban kezdett el teljesen önállóan gazdálkodni. „Zöld János és neje, öry Zsuzsanna, másrészről Balogh lstvánné Zöld Mária — id. János és neje, Bányai Dóra — szüléinknek 1918. október 1-től 1000—1000 korona járadékkal tartozunk azért, mivel szüléink vagyonuk nagyobb részét még életükben tulajdonunkba és használatul nekünk átengedték”.w Az önálló gazdálkodást 254 kh saját és 91 kh bérelt földön folytatta Zöld János. A gazdálkodás jellege jellemző a módos cívisgazdákra. 1918 nyáron pl. Zöld Jánosnak 28 lova és 130 szarvasmarhája legelt a Hortobágyon. Az állatállomány később sem csökkent. Ezt jelzi, hogy 1931-ben 2218 pengő legelőbért fizettettek. Ráadásul 1922. januárjában — apja halála után — Zöld János örökölte a kisvárosi lakón egy ed-jelleget tükröző Mester utcában lévő házat is. A család életmódja sajátosan ötvözte a középpolgári szokásokat és a tradicionális mentalitást. A 20-as évek elején Zöld János családjával évenként Ausztriába vagy Olaszországba utazott nyaralni. Fiukat és lányukat a nyári hónapokra ausztriai nevelőintézetekbe küldték „német szóra”. Ugyanakkor Zöld Jánosné az egyik üdülésükről írt képeslapján arra kéri a velük egy háztartásban élő anyósát: „még ne tessék a szappanfőzéshez fogni”. A húszas évek végétől a szülők egyre ritkában engedhették meg a külföldi nyaralásokat. A Grázban nyaraló fiuktól aggódva érdeklődnek a költségekről: „Kérdezd meg, hogy tanítással együtt 200 schilling vagy 2 millió magyar korona”. A feleség nemcsak a háztartást vezette — két házicseléd segítségével —, hanem a gazdálkodásban is segítette férjét. „Künnt gubbasztottam ebben a változó időben a tanyán, várom a gépet. Édes Apukád — írja fiának — szorgoskodik a munkások közt, kell a felügyelet”. A birtok művelését nyolc-kilenc konvenciós cseléd végezte, illetve munkacsúcsok idején néhány napszámost is alkalmaztak. A családi birtok területileg és jellegében is eltérő két részre oszlott. A macsi tanyás birtokhoz jobb minőségű fekete föld tartozott, a bánki 8 Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város története. Személyi adattár. Debrecen, 1940. 237. o. 9 Debreceni Képes Kalendáriom. 1933. 34. o. 10 A család tulajdonában lévő „magánlevéltár" adata. 137
