A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Timár Lajos: Gondolatok a debreceni mezőgazdasági népesség tagoltságáról (1920-1941)

tanya pedig homokos területen feküdt. A családi iratok nem csupán a cselédek helyzetére utalnak, hanem részben a gazdálkodás sajátosságaira is. „A macsi cselédség bére az 1930. évre: a konvenciósoknak 9 q búza, 7 q rozs (a vám ebből megy ki), 40 kg só, 40 kg szalonna, 50 kg főzelék, ennek fele kása, fele paszuly. Pénzfizetés egy évre lq búza értéke 1/4 évenként kiadva; négyszögöl tengeri föld; 1 koca és 2 süldőtartás engedélyezve a béres eleségén. A bánki konvenciósoknak ugyanennyi a bérük, csak nekik nincs pénzfizetés, hanem tehéntartás van helyette.

A tengeriföldet megszántva, bevetve kapják és lóval megkapáltatva, de a kiegyesítés és minden egyéb munkája a konvenciós családját illeti. Tengeritöréskor kapnak 2 napot, szombatot és vasárnapot, ez idő alatt tartoznak a csutkát levágni, bekötni, kis kúpba rakni és így a gazdának átadni. De ezen két nap alatt is tartoznak a jószágnak gondját viselni. Ha feleségük kacsákat tart, minden negyedik a gazdát illeti”.11

A család a gazdálkodásról részletes és szakszerű nyilvántartást vezetett. A pénzbevételek alakulása hűen tükrözi a mezőgazdaság konjunkturális helyzetét. 1926-ban a jövedelem még közel 16 200 aranykorona,

1929-ben 11 270 pengő, 1933-ban viszont már csak 7444 pengő. 1931-től a feleség a naplójába többször is ezt írja: „bevételeink jóval elmaradtak a korábbi évektől”. 1931-ben a család 1300 pengőt kénytelen kivenni a Debreceni Első Takarékpénztárnál elhelyezett 8000 pengős betétkönyvből. Egyre gyakrabban írja azt is, hogy „Kedves Anyámtól kölcsönkértem 100 pengőt”. De 1932-ben a család már ismét begengedhet magának egyhetes üdülést Ausztriában, majd lányukat további két hétre küldik néhány héttel később Ausztriába „hegyi levegőre és nyelv gyakorlásra”.

A családi kiadások közötti kisebb, de jellegzetes tételek a következők: 3 pengő újságra, rádió előfizetés 10 pengő, hanglemezek 5 pengő, az Egységes Párt évi tagdíja 10 pengő, 18 pengő a villany- és vízszámlára. Zöld Jánosné naplójában gondosan összeszámolja az 1932. októberében elhunyt anyósa temetési költségeit is, amely 1610 pengőt tett ki. A végösszeg mellé csak annyit jegyez oda: „igen drága temetés volt”. (A városban ebben az évben az ipari munkások évi keresete 900 pengő körül volt.)

A válságos évek után 1937-től kezdett növekedni a család pénzbevétele. 1941-ben már meghaladta a 13 000 pengőt. A gazdálkodás jövedelmezőségének változását a vagyonértékre vetített pénzbevételekkel tudjuk bemutatni. 1926-ban az egészen kedvező: 6,8%, 1929-ben 5,3%, 1933-ban viszont már csak 3%. 1941-re ellenben az arány már ismét 6,1%-ra emelkedett.

1936-ban a család életében alapvető változás történt. Apja halála miatt ifj. Zöld János vette át a gazdaság irányítását. Ö ekkor már képzett mezőgazda volt, hiszen a pallagi Mezőgazdasági Akadémián végzett.

1937-ben az addig 12 szobás lakáshoz egy újabb 3 szobás lakást épített. Így 1939-ben már öt család élt a házban, özv. Zöld Jánosné és még nőtlen fia a 4 szobás, konyhás, fürdőszobás lakásban élt. Zöld Jánosné lánya — Torma Lajos, a Debreceni Első Takarékpénztár igazgatójának felesége — szintén 4 szobás lakásban lakott. Zöld Jánosné 1935—38 között gyűjti össze lánya kelengyéjét, melynek értéke 16 044 pengőt tett ki.

11 U. o.

138