A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Fejezetek a századforduló utáni debreceni nyomdák történetéből
Az üzemek vagyonának mobilizálása, a termelés hatékonysága végső soron a jövedelmezőséggel mérhető. A nyereségmérlegek arról tanúskodnak, hogy egy üzem esetében nincs egyenes arány a vagyon nagysága és a jövedelmezőség között. Ebben a kérdésben a döntő az, hogy a piaci megrendelések milyen hányadát sikerül megszerezni és az milyen nyereséget hoz a vállalatnak. Ezzel természetesen szó sincs a vagyon meghatározó szerepének a tagadásáról. A bevétel és ezen keresztül a nyereség alakulása szempontjából a Városi Nyomda kiemelkedő teljesítménye 1918—1943 között egyértelmű, kivéve az 1932. és 1933. éveket, amikor veszteséggel zárt. Az adatok hiányossága miatt legkorábban 1923-ban van lehetőség a nyomdák nyereségének az egybevetésére. Eszerint a Városi Nyomda 411 560 000 K. nyereséggel a Hegedűs és Sándor rt. előtt teljesített, melynek mutatója 7 764 291 K. Harmadiknak végzett a Magyar Nemzeti rt. 547 717 K. nyereséggel és csak utána következett 175 245 K.-val a Tiszántúli Hírlap rt. Sokatmondó, hogy 1928-ban már milyen óriási a különbség a korábban vezető két nagy nyomda nyeresége között, mintegy jelezve a Hegedűs és Sándor rt. piaci nehézségeit: a Városi Nyomda ebben az évben 96 000 P., a Hegedűs és Sándor rt. 6024 P. nyereséggel zárt. A két nagy nyomda viszonyában a rendkívül heves konkurrencia- harc a jellemző, amely végül is a Városi Nyomda megerősödéséhez és ezzel párhuzamosan a Hegedűs és Sándor rt. fokozatos leépüléséhez vezet. A Magyar Nemzeti rt. 1930—1943 között mindvégig veszteséges. A Tiszántúli Hírlap rt. eredményesebbnek bizonyult, hiszen csak 1935—1936. és 1938—1941. években zárt veszteséggel, a többi üzleti évben nyereséges cég.23 A nyomdák pénzügyi helyzetét döntően az általános gazdasági feltételek alakulása határozta meg, amelyek mint objektív meghatározók jórészt a piac kereslet-kínálat faktorán keresztül érvényesültek. A Városi Nyomda termelésének mélypontját 1921. és 1922. években érte el, összefüggésben a válságos gazdasági helyzettel: tehát magas nyersanyagárak és munkabér, fokozódó adóterhek. Az üzem helyzetén végül is a többszöri kölcsönfelvétel segített. Így például 1922-ben a Városi Tanács a Pénzintézeti Központól felvett hitelből 5 millió koronát24 a nyomdának juttatott. Az igazi fellendülést az 1926. év hozta meg, amikor a tankönyv- és füzetgyártással bővült termelési profil eredményeket hozott. A Városi Nyomda 1932. és 1933. évi veszteségének alapvető oka a tankönykereslet visszaesése volt. A veszteség kialakulásában közrejátszott a tankön у v-füzetgyártás ráfordításának késői megtérülése és a működéshez felvett hitelek kamatainak visszafizetése. A piaci megrendelések jelentős hányadát a nyomda tudhatta magáénak, ami döntően az egyházi és állami támogatottságból következő társadalmi presztízzsel magyarázható. Ismeretes például, hogy a Református Egyetemes Konvent F 23 Városi Nyomda nyereség-kimutatása 1.: Benda-Irinyi: i. m. 319—320. old. Hegedűs és Sándor rt. nyereség-kimutatása 1.: Magyar Pénzügyi Compass 1923—1924. 111. old., Gazdasági, Pénzügyi és Tőzsdei Kompasz 1929—1930. évre. 1108. old. Magyar Nemzeti rt. nyereség-kimutatása 1.: Magyar Pénzügyi Compass 1923—1924. 113. old., HBML. VII. 4/d. 70. Cgsz., 284. Tiszántúli Hírlap rt. nyereség-kimutatása: HBML. VII. 4/d. 84. Cgsz.: 40.001. 24 Benda-Irinyi: i. m. 234. old. 120
