A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei

Az 1729. évi 30. te. szerint bűnvádi ügyekben fellebbezésnek nem volt helye, tehát az ítéletek kihirdetéskor jogerőre emelkedtek és a kiszabott büntetések — a halálbüntetés is — végrehajthatóvá váltak. Mária Terézia felismerte, hogy a halálbüntetés felülvizsgálat nélküli végrehajtása jóvá nem tehető hibák forrása lehet. Ezért 1756-ban — tehát még a kerületi törvényszék elsőfokú bíráskodásának megkezdése előtt — elrendelte, hogy az ilyen büntetést kiszabó ítéleteket kihirdetésük előtt az összes iratokkal együtt, a Helytartótanács útján őhozzá fel kell terjeszteni és csak a legfelsőbb elhatározással együtt lehet kihirdetni az érdekeltek előtt."

Az ítélkezés ellenőrzése azonban nemcsak a legsúlyosabb büntetést maga után vonó, hanem 1757-től valamennyi bűnügyre kiterjedt. Ugyanis a Helytartótanács a letartóztatásban lévő rabokról félévenként rabtabella felterjesztését rendelte el. Ennek a fogvatartott nevén és néhány személyi adatán kívül tartalmaznia kellett a letartóztatás időpontját, a bűncselekmény megnevezését, a kiszabott büntetést és a szabadulás idejét.6 7 A Helytartótanács a rabtabellák felülvizsgálata során észlelt szabálytalanságokat közölte az érdekelt jurisdikciókkal és mai szakkifejezéssel, igazoló jelentést kért- Ezekből sokszor az derült ki, hogy csak elírásról, vagy figyelmetlenségből tévesen bejegyzett adatról volt szó. Ha azonban az észrevétel jogos volt, s a kifogásolt rendelkezés az elítéltet hátrányosan érintette, az uralkodó — a Helytartótanács előterjesztésére — az ítélet sérelmes részét megváltoztatta. Ugyanilyen módon történt meg az elítéltek jogos panaszai alapján a sérelmek orvoslása.

II. József 1786-ban hatályba léptetett rendelete, a Novus ordo a nem nemeseknek is megadta a fellebbezési jogot a lakóhelyük szerint illetékes kerületi táblához, de ez már a Hajdúkerület bíráskodását alig érintette, mert a bíróságok átszervezése következtében a kerületi törvényszék 1787 augusztus végén feloszlott, újbóli működését pedig csak II. József reforpi- jainak bukása után, 1790 március 3-án kezdte meg.

A fellebbezési jog rendezése az 1791. évi 43. tc.-ben történt meg. A nemesi kiváltságokkal nem bíró polgárok és más közrendű személyek azonban az elsőfokú bíróság ítélete ellen csak abban az esetben élhettek fellebbezéssel a Királyi Táblához, ha a kiszabott büntetés legalább három évi börtön, vagy egyszerre elszenvedendő száz bot, vagy korbácsütés volt. Az 1836. évi 17. te. igen szűk körben bővítette ugyan a fellebbezési lehetőséget, de a nem nemesek a korlátlan fellebbezés jogát a feudális kor végéig nem nyerték el.

A fellebbezési jog részbeni biztosítása a büntető eljárást annyiban módosította, hogy az ítélet kihirdetése után az elnök köteles volt a jelenlévő vádlottat esetleges fellebbezési jogára kioktatni, s tőle, valamint védőjétől és a tisztiügyésztől nyilatkozatot kérni, kívánnak-e perorvoslattal élni. Ha fellebbezést nem jelentettek be, az elnök az ítéletet jogerősnek nyilvánította, s a letartóztatott vádlott ezen a napon kezdte meg büntetésének kitöltését.

A törvényszék előtti tárgyalás az ítélet kihirdetésével és a perorvoslatra vonatkozó nyilatkozatok megtételével véget ér. Azok a szabadlábon lévő vádlottak, akik előtt lakóhelyükön a városi tanács hirdette ki az ítéletet, ott nyilatkoztak a fellebbezés kérdésében,

6 Hajdúkerület közgyűlési iratai. IV. A. 502/b. 1756. Fasc. 16. N<> 15.

7 Uo. 1757. Fasc. 16. № 19.

91