A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei

korbácsolást továbbra is elrendelték. A tisztiügyész indítványára 1757— 1780 között 27 vádlottat vallattak 30—100 közötti pálca, illetve 15—40 közötti korbácsütés alatt. Ezek hatására 3 fő teljes, 1 fő részbeni beismerő vallomást tett, míg 23 fő továbbra is tagadott. A velük szemben hozott felmentő ítélet is csak annyit tartalmazott, mint a tortúra alatt tagadókkal szemben hozottak.3 4 A törvényszék 1781-től már semmiféle kényszert nem rendelt el, s az 1791. évi 42. te. a „kínzó vallatásokat” megtiltotta.

Felmentő ítéletet nemcsak kínzás alatti tagadás esetén hozott a törvényszék, hanem akkor is, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a vádlott bűnösségét nem látta bizonyítottnak. Ha azonban valamelyes bizonyítékok fennforogtak, de nem voltak elegendők a bűnösség megállapítására, a XVIII. századi joggyakorlatnak megfelelően, a vádlottat bűnösségének bebizonyításáig a vád alól felmentették. Ez lényegében feltételes felmentés volt. A XIX. században azonban a törvényszék is szakított ezzel a gyakorlattal, mert a Helytartótanács álláspontja szerint a bíróságok csak ,,kárhoztató”, vagy „határozottan felmentő” ítéletet hozhattak.

A törvényszék zárt ülésében meghozott valamennyi ítéletéről a jegyző rövid feljegyzést készített és ezeket átadta az elnöknek.

4. Az ítéletek kihirdetése és a fellebbezések bejelentése

A zárt tanácskozásban meghozott ítéleteket az ülésszak utolsó napján a törvényszék elnöke nyilvánosan hirdette ki a börtönből elővezetett vádlottak, védőik és a vádat képviselő tisztiügyész előtt. Felolvasta a jegyző által megszövegezett, a döntés lényegét összefoglaló feljegyzést. A megmaradt néhány ilyen feljegyzésből képet alkothatunk a kihirdetés mikéntjéről. így pl. a gyilkossággal vádolt Zsíros János hadházi árendátor ügyében, aki a nála megjelent Álmosd községbeli hitelezőjét és 16 éves kocsisát meggyilkolta, hullájukat elásta, a törvényszék elnöke e szavakkal kezdte az ítélet kihirdetését: „Te gyilkos Zsíros János!”, majd azzal folytatta, hogy igyekezett ugyan magát vakmerő hazugságokkal menteni, de beigazolódott, hogy az irtóztató tettet ő követte el. Ezért „végső kínos halálra ítéltettél, mely szerint kezeid, lábaid szárai és melled, elsőben a hóhér keze és kerék által megtörettetvén, holttested a kerékre fog kitétetni, fejed pedig a testedtől elvágatva, karóba fog felfüggesztetni. Az általad tett károknak kipótlásába pedig minden javaid a megölettek szenvedéseinek és sok adósaidnak (sic.!) fognak adattatni”}Zsíros fellebbezéssel élt, de a felsőbírósági ítéletek nem találhatók. A közgyűlési jegyzőkönyvből azonban kitűnik, hogy a király a halálbüntetést kegyelemből 10 évi tömlöcre és évente 25 pálcaütésre változtatta át.5

A kezességen szabadlábon lévő vádlottakat az ítélet kihirdetésére nem idézték meg, hanem az ítélet írásba foglalása után az ítélet másolatát a lakóhelyük szerint illetékes városi tanácsnak küldték meg kihirdetés végett.

3 Uo. pl. 1765. Fasc. N. N° 14.

4 Uo. 1791. Fasc. 00. N° 24. iratai között lévő feljegyzés. A bűnügy iratait 1. 1789., Fasc. MM. № 25 és 1791. Fasc. 00. N° 25.

5 Hajdúkerületi közgyűlés jegyzőkönyvei (továbbiakban: kér közgy. jkv.) IV. A. 502/a. 11. k. 1791. Szt. András hó 2. № 48.

90