A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei

Gyakran megesett, hogy a perbeli „feleselések” még akkor is folytatódtak, amikor már egyik félnek sem volt érdemi mondanivalója, s emiatt az ügyek befejezése szükségtelenül hosszú hónapokig^ akár évekig is elhúzódhatott. Az igazságszolgáltatás gyorsítása végett csak az 1792. évi 16. te. korlátozta a szóváltások számát négyre-négyre, a bírákat pedig kötelezte, hogy „o hosszadalmas, bőbeszédű, üres felesel- getéseket tiltsák meg”.

A szóváltások befejeztével érkezett el az elsőfokú büntető eljárás a végső, legfontosabb szakaszához, az érdemi — a vádlottat elmarasztaló vagy felmentő — ítélet meghozatalához.1

3. Az ítéletek meghozatala

A zárt tanácskozáson — szavazati jog nélkül a vádló tisztiügyész is jelen lehetett — a jegyző ügyenként ismertette a nyomozás során kihallgatott valamennyi személy vallomását, a beszerzett iratok tartalmát (pl. seborvosi látlelet, orvosi szakvélemény, hivatalos jelentések stb.) valamint a perbeli szóváltásokban előadottakat. Az elnök vagy a tagok bármelyikének kívánságára szószerint is felolvasta a megjelölt iratokat. Majd röviden összefoglalta az ügyben megállapítható tényállás lényegét. Ha a törvényszék szükségesnek találta, a jegyző által előadott tényállást kiegészítette vagy módosította avégett, hogy állást foglalhasson a vádlott bűnösségének vagy ártatlanságának kérdésében.

A tényállás megállapítása után — a vádlott bűnössége esetén — nyílt szavazással döntöttek a kiszabandó büntetés neméről, mértékéről, végrehajtásának módjáról, a pénzbeli marasztalások jogcíméről és összegszerűségéről.

Ha a törvényszék nem látott okot a vádlott elítélésére, felmentő ítéletet hozott. A tisztiügyész a letartóztatott gyanúsítottal szemben akkor is vádat emelt, ha a nyomozás során nem sikerült hitéit érdemlő biznyíté- kokkal alátámasztani, hogy a bűncselekményt ő követte el. Ilyen esetekben 1757-1776 között a tisztiügyész már a keresetben, vagy perbeli szóváltásában a beismerő vallomás kikényszerítésére tortúra elrendelését indítványozta- Ha a törvényszék ennek helyt adott, közbenszóló ítéletében meghatározta, hogy a tortúra mind a négy, avagy hány fokozata hajtandó végre a törvényszék két tagjának jelenlétében. Ennek eredménye az ügyet érdemben eldöntötte.

Az említett időszakban 1.2 vádlott ellen redelték el a tortúra különböző fokozatai alatti vallatást. Közülük 7 vádlott nem tett beismerő vallomást, s ilyen esetben az ítélet mindössze azt tartalmazta, hogy a vádlott „elrendelt grádusait a tortúrának kiállván és sub tortura semmit sem vallott, ezért a magisztratuális actio alól felszabadíttatik”}

Mária Terézia 1776-ban a kínvallatást megtiltotta, de ezt a jurisdik- ciók — a kerületi törvényszék is — úgy értelmezték, hogy csak a tortúrára vonatkozik, s a beismerés kikényszerítésére a pálcázást, nőkkel szemben a

1 Az 1. és 2. pontban vázlatosan előadottak részletes kifejtését 1. Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntető bíráskodásának szervezete 1606—1871 és Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából c. tanulmányaiban. Előbbi In: .(Hajdúsági Múzeum Évkönyve V. (szerk.: Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1983) 91-116, utóbbi uo. ... Évkönyve VI. (Hajdúböszörmény, 1987) 83-108.

2 HBML. IV. A. 505/e. Processus criminales (továbbiakban: В. ügyek) pl. 1758. Fasc. F. № 9.

89