A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei
Ezen az 1848-as forradalom jogalkotása sem változtatott, így a törvényszék ebben a szervezeti formában működött 1850 május végéig, amikor az abszolutizmus a Hajdúkerületet eltörölte. 1860-ban történt visszaállítása után ismét a régi szervezeti keretek között ítélkezett a törvényszék, egészen 1871 végéig, az egységes állami bíróságok felállításáig. 2. A kerületi törvényszék előtti eljárás A Kerület elsőfokú bíráskodásának megszervezése után is a városi tanácsok hatáskörébe tartozott a területükön elkövetett bűncselekmények nyomozása és a nem nemes jogállású gyanúsítottak letartóztatása. A nyomozás befejezése után döntötték el, hogy az ügy elbírálása a törvényszék vagy a saját hatáskörükbe tartozik-e. A Kerülethez felterjesztett nyomozati iratokat a tisztiügyész vizsgálta felül, s ha a nyomozás kiegészítésére nem volt szükség, felfektette az ún. per jegyzőkönyvet, beírta a vádlott elleni „keresetét", mai szak- kifejezéssel vádiratát és az összes iratokkal átadta a főkapitánynak. A közgyűlést előre meghatározott napokra negyedévenként hívták össze. A közigazgatási, majd ezek elintézése után, a szintén előre kitűzött határnapon a bűnügyek tárgyalásához kezdtek hozzá. Erre a határnapra idézték be a perfelvételre már előkészített valamennyi ügyben a nyomozás során kihallgatott tanúkat vallomásuk hitelesítése (authenticatio), a vádlottakat pedig újra kikérdezésük (reexaminatio) végett. Az egyenként behívott tanúk, majd az őket követően beszólított vádlottak előtt a jegyző felolvasta nyomozati vallomásukat. Ezután nyilatkoztak, hogy vallomásukat fenntartják, kiegészítik, vagy előadott indokaik alapján visszavonják. A közgyűlés tagjai kérdéseket tehettek fel hozzájuk. Szükség esetén elrendelhették a tanúk egymással vagy a vádlottakkal történő szembesítését. Ezek megtörténte után a tanúk eltávoztak, többé már nem is kellett megjelenniük, a rendszerint letartóztatásban lévő vádlottakat pedig visszakísérték a kerületi börtönbe, s majd csak az ítélet kihirdetésére állították elő őket. A hitelesítés és az újra kikérdezés megtörténtét a jegyző a nyomozati vallomások mellett igazolta és oda jegyezte be nyilatkozataikat, kiegészítéseiket, a kérdésekre adott válaszaikat és a szembesítés eredményét. A most említett eljárás befejezését követő napon tartották meg a per felvételét. A tiszti ügyész ügyenként előterjesztette a vádat és bejegyezték a rendszerint hivatalból kirendelt, vagy megbízott védő nevét. Ezután elkezdődött a perbeli szóváltások bejegyzésének hónapokat, elvétve éveket is igénybe vevő időszaka. A törvényszék pedig megkezdte több napon át tartó zárt tanácskozását, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a perbeli szóváltásokat már bejegyezték, — meghozza az ítéleteket. Ami a perbeli szóváltásokat ileti, az elsőt a védő jegyezte be. Részletesen kifejtette a vádra vonatkozó jogi és ténybeli álláspontját, előadta a védence javára fennforgó enyhítő körülményeket, s rendszerint felmentését vagy enyhe büntetés kiszabását kérte. A védő szóváltására a tisztiügyész válaszolt, ezt követte a védő felelete, majd ismét a tisztiügyész fejtette ki álláspontját, az utolsó szóváltás joga azonban a védőt illette meg. Az egyes szóváltások, mindkét részről általában több ívoldalra terjedtek. 88
