A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Orosz István: A belső legelő használata Debrecenben a XVIII-XIX. században

tött, hogy a „nyil számára” kiosztott dinnyeföldekbe „senki dinnyénél egyebet nem merészellyen 12 forint büntetés alatt vetni.”.20

A sokféle növény számára kialakított külön kerteknek a jövő szempontjából volt egy nagy előnyük; e rendszerbe minden megrázkódtatás nélkül beilleszthetők voltak pl. az újvilági növények; a kukorica, burgonya, dohány, hiszen nem kellett mást tenni, mint külön kertet kijelölni számukra.

Külső kertben jelenik meg először a tengeri búzának, majd később röviden tengerinek nevezett kukorica is, amelynek első említése 1699-ből származik. Horváth Erzsébet „a kertre tengeri búzában” járt a németekkel ebben az évben. Két évvel később valószínűleg ugyanilyen kertben lévő „tengeri búzának való földjét” engedte át Hentes György, Hevesi Jánosnak.21

A későbbi években, így 1710-ben, 1720-ban és 1725-ben is még kertként említik a dinnye vagy kukorica alá kiosztott földeket,22 23 idővel a kert megjelölés elmarad, egyszerűen tengeriföldek, dinnyeföldek osztásáról olvashatunk a város protokollumaiban.

A XIX. század elején kezdik a kukoricának osztott földeket kis nyilasoknak nevezni, szembeállítván a béres földeken, illetve a házutáni földeken területmértékké vált nyilasokkal. (Ezek a tengeriföldnek osztott nyilasokkal szemben valóban nagy nyilasok voltak). 1809-ben tette fel az inspektor a tanácsnak a kérdést, hogy „a most ki osztott s osztandó tengeri nyilasokba lehet-e tengerin kívül másféle magot vetni”“1 1828-ban egyértelműen össze is kapcsolódik „a tengeri vagy kis nyilas megnevezés.24 Aligha lehet kétségünk felőle, hogy a XVIII. században emlegetett legelőbéli kertek és a XIX. században ugyancsak a bellegelőn található kis nyilasok azonos jelenségre utalnak. A XVIII. század eleji kertekben egy nyilasra osztott föld terjedelme 1500 négyszögöl volt, ezt 1764-ben 500 ölre csökkentették (10 öl széles és 50 öl hosszú parcellákat tekintettek egy nyilasnak). Ez a helyzet 1830-ig nem változott. Ekkor ismét nagyobb lett, mert a parcellák hosszúságát 80 ölre növelték.25

A legelőben osztott földek nevének megváltoztatásával az ide kerülő vetemények köre is szélesedett. 1756-ban к omlós kertet létesítenek, mert a sör jövedelmének nagyobb részét kellett kifizetni a drága cseh komlóért, ezért komló ültetéséhez értő embert is hívtak a városba, hogy e fontos növényt „nagy bőséggel plántálja és annak rendi szerint cultivállya”.26 A hazai elterjedéséhez képest viszonylag későn jelenik meg a bellegelő kis nyi20 Uo. Prot. 55. k. 1761. jún. 4.

21 Uo. Prot. 24. k. 1699/547; Prot. 25. k. 1701/146.

22 Uo. Prot. 27. k. 1710/694, 1710/740; Prot. 30. k. 1720/23, 1720/130; Prot. 32. k. 1725/216.

23 Uo. Prot. 81. k. 1809/85.

24 Uo. Prot. 98. k. 1828/274. A kis nyilasok szinonimájaként használták a városban az apró nyilasok kifejezést. 1823-ban arról olvashatunk, hogy ,,az apró nyilasok, azaz a tengeri ideje már eltölt,” 1832-ben úgy határoz a tanács, hogy azokban az apró nyilasokban, ahol tavaly apró magot kellett, vetni, jövőre tengerit kell ültetni. 1833-ban megismétlik, hogy a tavalyi határozat szerint az apró nyilasokba tengeri vetés következik. Uo. Prot. 94. k. 1823/56; Prot. 102. k. 1832/504; Prot 103. k. 1833/19

25 Uo. Prot. 58. k. 1764. április 8. Zoltai Lajos; Tejtermékek és húsfélék vetélkedése a régi debreceni háztartásban. Debrecen, 1935. 9. 1. Balogh István; i. m. (Mező- gazdasági termelés. ..) 303. 1. Rácz István; i. m. 137. 1.

26 HBML Debrecen IV. A. 1011/a. Prot. 50. k. 1756. február 22.

80