A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok

Az erdélyi Fejedelemség egy sajátos várostípusáról azonban szót kell ejtenünk, mégpedig az erdélyi hajdúvárosokról.

A ma is hajdúvárosokként ismert „öreg”, vagy „nagy” Szabolcs megyei később külön kerületbe szerveződő hajdúvárosokat Bocskai István erdélyi fejedelem hozta ugyan létre, de később gyakran tartoztak a királyi Magyarországhoz, a kassai főkapitány fennhatósága alá. Ezért Bocskai utódai: Rákóczi Zsigmond, Báthori Gábor, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György létrehozták a bihari, ún. „kis” hajdúvárosokat, melyek lakói a fejedelmek hadseregében a váradi főkapitány alatt vonultak hadba.31

Az Approbatae Constitutiones szerint az erdélyi hajdúvárosok „kik hajdúi szabadsággal és némely dolgokban a vármegyék törvényétől megkülönböztetve vannak”: Szalonta, Ürögd, Szent-Márton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Komódi, Vekerd, Sass, Régen, Félegyház, Bagamér, Mike- Pérts, Bagos, Konyár, Deretske, Berettyó-Ü jfalu, Kába, Sáránd és Tépe. Ezeken kívül több hajdúvárost a fejedelem és az „ország” beleegyezése nélkül „ne ültessenek és telepítsenek hasonló szabadsággal.” A meglévő hajdúvárosok kötelesek „fejenként az ország szolgálatára lenni”, s' az ország többi hadakozó rendjei közt, ha szükséges, többször is megmustrálják őket. E törvény szerint a „szabad hajdúságot” el kell törölni. Hajdúkapitány, hadnagy, vagy közhajdú a fejedelem s a váradi főkapitány tudta nélkül a törökhöz nem mehet, neki levelet nem írhat. Ha a hajdúk saját territóriumukon kívül földet vásárolnak ,mely korábban a vármegye területéhez tartozott, ezt mint nemes birtokot bírják. A hajdúvárosokra erdélyi jobbágyokat be ne fogadjanak. Ha ez mégis megtörténnék, az ilyen jobbágyot — a törvény által részletesen szabályozott módon — ki kell adni jogszerinti földesurának.32

A Bethlen Gábor hadi sikerei nyomán kötött békék értelmében hét magyarországi megyét a fejedelem haláláig Erdélyhez csatoltak. Köztük volt Szabolcs megye a nagy hajdúvárosokkal. Esterházy Miklós nádor Bethlen Gábor halála után megpróbálta a hajdúkat elszakítani Erdélytől. Ennek következtében háborúra került sor, és 1631-ben I. Rákóczi György seregei legyőzték a királyi sereget. Ennek ellenére a fejedelem átengedte a hét megyét a királyi Magyarországnak. Csak annyit kötött ki, hogy azok a hajdúk, aki nem akarják a királynak a hűségesküt letenni, Erdélybe vonulhassanak. Így költözött Erdélyi András böszörményi hajdúkapitány 1000 hajdújával Derecskére, mely a török tiltakozása ellenére hajdú város lett, s 1658-ig az is maradt. Ez évben a török felperzselte.33

A bihari hajdúk privilégiumai közül figyelemreméltó Bocskai 1606. márc. 14-én kelt szabadságlevele, mellyel Jothe Gergely kapitányt és mintegy 300 vitézét Kölesér puszta mezővárosba telepíti és egyúttal nemesíti. Bethlen Gábor 1625. szept. 22-én megerősíti a Szálontán lakó hajdúk szabadságát és birtokjogát. Szálontán éltek Toldy György volt jobbágyai is, s úgylátszik beolvadtak a hajdúközösségbe. A szabadság31 Nagy László: „Kuruc életünket megállván csináljuk...” Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben. Budapest, 1983. 69. 1.

32 AC Titulus LXXXVI. Articulus I—V.

33 Szendrey István: Derecske hajdúváros. In: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve III. Debrecen, 1976. 149—157. 1.

71