A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok

levél a szalontai hajdúk névsorát is közli. 1631. ápr. 27-én I. Rákóczi György megerősíti s szalontai hajdúk szabadságait. A szalontaiak szabadságát többé nem erősítették meg, s a király nem is ismerte el azokat soha. A hajdú és nem hajdú lakosság közti viszálykodásba a fejedelemnek 1644-ben újra be kellett avatkoznia. Elrendelte, hogy a nem hajdú lakosok válasszanak bírót, de a bíró is köteles a hajdúkapitánynak engedelmeskedni.

Rákóczi Zsigmond 1607. júl. 20-án Szilassi János kapitány 400 vitézének adja Ürügdöt és Oroszit. Mindkét település elpusztult. 1608. máj. 7-én Báthori Gábor Körösszegről Tamásiba telepít száz hajdú vitézt.

Az erdélyi hajdútelepítések néha Erdély belső megyéi területén történnek. 1610. máj. 1-jén Báthori Gábor 58 vitézét nemesíti, s nekik adja a Torda megyei Gyérest, s ennek tartozékaként Oláhtóhát, Detrehem, Oláhszentjakab, Felsődetrehem, Kők és Mezőbő falvakat. A gyéresi hajdúk bíró helyett kapitányt és 12 esküdtet választottak. Kapitányuk 50 forintot meg nem haladó ügyekben felsőfokú bíróság volt, ennél nagyobb ügyekben a fejedelmi udvarhoz lehetett fellebbezni. Bűnügyeiket a kapitány és 12 esküdtje nyomozza,nem a megyei hatóságok. Időnként a gyéresi hajdúk közül az „arravalók” a fejedelem testőrei közt „helyet érdemeljenek.” Beszállásolástól, harmincadtól, ajándékadástól mentesek. Gyéresen „bárki jóhírű ember” megtelepedhetik, kivéve az örökös jobbágyokat. Három vásárt tarthatnak. 1610. december 18-án Báthori Gábor Hosszúaszóra telepíti Elek János kapitányt és 128 vitézét. 1611. január 17-én Fekete Jánosnak és 1000 hajdújának adja Bagómért. Ezek szabadságát I. Rákóczi György 1637. augusztus 4-én erősíti meg. Báthori Gábor több száz hajdú katonának adott adott lakhelyet és nemesi szabadságot, de az ő idejében alakult ki a hajdúarisztokrácia is, olyan módon, hogy már kialakult mezővárosokba telepítenek hajdúkat, s ezek ott a nemes lakosok között élve nyernek nemesi szabadságot.

1631-ben, mint láttuk I Rákóczi György Derecskére telepítette a szabolcsi hajdúvárosokból Erdélyi Andrást 1000 vitézével. A fejedelem 1632. november 22-én kelt szabadságleveléből kitűnik, hogy ekkor Komádiban is laktak hajdúk — nem tudni mióta.

1642 tavaszán a vekerdi rác hajdúk befogadtak 30 — feltehetően protestáns — magyar hajdút Vekerd és Darvas puszta területére a következő feltételekkel: Egyik fél sem zavarja a másik szabad vallásgyakorlatát. É- vente közös szavazással választanak egy bírót a rácok, egyet a magyarok közül, az esküdtek fele rác, fele magyar. A városi- és a hadiadót közösen viselik- A 30 betelepülő magyar a rácoknak 300 magyar forintot fizet. Ha valamelyik fél az egyezmény pontjait megsértené, Bihar megye egyik szolgabírája útján 600 forint bírságot fizet.

Az 1644-es fejedelmi adománylevélből kitűnik, hogy Sarkadra is telepítettek hajdúkat. A 17. század elejétől — úgy tűnik — Nagyenyeden is éltek hajdúk. 1658-ban II. Rákóczi György oda telepíti Boltos Mihály hadnagyot és 317 vitézét. Kötelezi őket arra, hogy korábbi, a fehérvári kollégiumnak teljesítendő szolgáltatásaiknak továbbra is eleget tegyenek. Kötelesek 12 postalovat tartani, s egy postásnak 1/8 rész bort és kenyeret adni. Kötelesek nyilvános vendégfogadót tartani, s háború esetén jó fegyverekkel, lándzsákkal és lovakkal felszerelve hadba vonulni. Saját bíráik e72