A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok

A magyarországi országgyűlésekkel ellentétben az erdélyi ország- gyűlésekre a mezővárosok is küldtek követeket. A magyar vármegyék taxás mezővárosai: Abrudbánya, Vízakna, Vajdahuny ad, Hátszeg, Szék, Kolozs, Zilah általában 2—2 követet küldenek. A székely városok közül Oláhfalva, Udvarhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, lllyefalva, Csíkszereda és Bereck taxás mezővárosok szintén. A magyar és székely városok jogi helyzete gyakran változott, ezért az országgyűléseken a polgári rend volt a legszervezetlenebb' Jellemző, hogy az országgyűlési szavazásokon a városok követei szavaztak utoljára.7

Az erdélyi országgyűlésseken a városok képviselete dolgában felemás helyzet alakult ki. Erdély főbb városainak többsége szász város, s mint városnak nincs a széktől elkülönülő képviselete, viszont a széken belül döntő politikai súlya van. Ezért a szász törvényhatóságok képviseletei formailag nem városi képviseletek, a gyakorlatban azonban azok. Formai okokból nem tartoznak a városi rendhez, így a városi rend nélkülük sokkal gyengébb, mint reálisan lehetne. Az országgyűléseken résztvevő városokról csak a 17. század második felétől maradtak ránk jegyzékek. Az első ilyen jegyzék 1658-ban készült. Ezen szerepel: Kolozsvár, Gyulafehérvár, Várad, Marosvásárhely, Karánsebes, Debrecen, Dés, Bánffihuny ad (Bánffyhunyad), Nagy almás, Gér es, Kismarja, Vízakna, Torda, Kolozs, Szék, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, lllyefalva, Zilah, Belényes, Udvarhely. Az e névsorban szereplő városok négy csoportra oszthatók: 1. a főváros: Gyulafehérvár. 2. nagyobb városok: Kolozsvár, Várad, Marosvásárhely, Debrecen. 3. öt sóbányaváros: Dés, Vízakna, Torda, Kolozs, Szék. 4. a többiek jelentéktelen mezővárosok.

1658. tavasza után a lista megcsonkul. 1658. őszén elvész a lugosi és karánsebesi bánság s vele Karánsebes városa. 1660-ban elesik Várad, s vele török hódoltsági területre kerül Kismarja, Belényes és Debrecen is, de az utóbbi a „minden kibíró erős kereskedőváros” ennek ellenére fenntartja kapcsolatát az erdélyi országgyűléssel. Hódoltsági területre kerül Bánffyhunyad is, s az 1674. november—decemberében tartott országgyűlés mentesíti a követküldéstől, mert nem bírná az ezzel járó költségeket. 1687-ben eltűnik a követküldők sorából Nagyalmás és Géres, közéjük kerül viszont Bereck és Csíkszereda. Az 1684. július-augusztusi országgyűlés jegyzékében nem szerepel Dés és Torda, de nyilvánvalóan ideiglenes okok miatt.8

Az erdélyi városokról keveset tudunk. Közülünk néhánynak szervezetéről teszünk itt említést. A Partium városai közül említsük meg Máramarosszigetet, melynek ismerjük 1548-as privilégiumának 1569-ben készült másolatát. Eszerint a város Szent György napján (ápr. 24.) fogad „keresztyén tanítót”, s ennek harmadmagával kötelessége Isten igéjének hírdetése.A nemesek is, a község is tartoznak neki tizedet fizetni. Ugyanezen a napon választják meg a bírót és a népből két, a 24 tagú tanácsból szintén két esküdtet. A főbírót s a négy esküdtet a plébános esketi fel.

7 Lám Károly: Az erdélyi országgyűlés szervezete 1541—1849. Kolozsvár, 1908. 25—26., 34—36., 47—48. 1.

8 Trócsányi Zsolt: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései (adalék az erdélyi rendiség történetéhez). Budapest, 1976. Értekezések a történeti tudományok köréből. Üj sorozat 76. 31—32. 1. — Debrecen 1552 óta török hódoltsági város.

63