A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Módy György: Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben

ban temették el.4* A birtokok felett a földesúri jog gyakorlását már 1547-ben fia János vette át. 1555-ben, amikor Debrecen kényszerült a török hódoltsági adót vállalni, ő a város földesúra. 1557-ben I. Ferdinánd megfosztotta vagyonától és öccsének Ferencnek adta. De tulajdonképpen 1562. június 7-én Vajdahunyad várában történt haláláig János a debreceni uradalomnak is földesúra maradt. 1557. ősze után többnyire a debreceni kastélyban lakott. 1558-ban ő hívta Debrecenbe Méliusz Juhász Pétert. 1561. február 15-én debreceni kúriájába hívott fogottbírókat, hogy ítélkezzenek a debreceniek és az újvárosiak közötti hátárvitában. Ugyanez év novemberében részt vett az András templomban egész udvartartásával és a városi magisztrátussal együtt az antitrinitarius Arany Tamás és Méliusz közötti hitvitán, sőt azt az ötödik napon a kastélyban folytatták.48 49

Török Ferenc bátyja halála előtlt néhány hónappal már átvette a debreceni uradalmat. 1562. április 15-én levélben közölte a nádorral, hogy a törökök hús vét napján megszállták Debrecent. Emberéletben nem esett kár, de a polgároknak „ .. . valahon miők, marháj ok volt, pénz ruha és egyéb eféle marha, az mind elkelt. Az magunk házában (kiemelés tőlem M. Gy.) penig mennél nagyobb pusztaságot tettenek .. .”50

Tanulmányunk elején Zoltaira hivatkozva szóltunk arról, hogy a XVI. században nem csak a régi kastélyt, hanem az új kúriát (nova curia) is említik a források. Zoltai szerint Török János és Ferenc építtették és lakták, mikor a városban voltak. Helyét Zoltai meg sem kísérelte meghatározni. Vajon a Török Bálintné által lakott és a fentiekben is többször emlegetett kastély ez az új kúria lett volna? Kétséges, hiszen Balogh István mindenre kiterjedő kutatásaiból tudjuk, hogy a XVI. század végétől csak két nemesi telek volt a városban. Az egyik a földesúri kastély telke, a másik pedig az a bizonyos Tar Ispán Albertnek adományozott és a későbbiekben a Kardos osalád birtokában lévő kúria.

Hol keressük akkor azt a debreceni „nova curia”-t, mely Török Ferenc 1562. augusztus 29-én kelt oklevelének keltezési helye. Ebben az oklevélben a földesúr familiárisának Máté mester szabónak és utódainak a régi kúria telkén (!) egy sütőházat, két lakóépületet és konyhát adományozott. Tudjuk, hogy az adományt eredetileg 1561-ben Török János tette.51

Mivel a városban harmadik nemesi kúria meglétéről, a Török-család földesúraságának megszűnte után sincs semmilyen adatunk, a legmeggyőzőbb magyarázatnak a nova curia helyére azt találjuk, hogy az a Török-fiúk által a Csapó utcai ősi földesúri kúria nagy kiterjedésű telkén épített új épületet fed.

48 Takács Sándor: Enyinghi Török Bálintné — a keserves asszany. In Takács Sándor: Régi magyar nagyasszonyok (Budapest, 1982) 74—88. passim. — Lásd még Szerémi György idézett Emlékiratai, 99—100.

49 S. Szabó József: Méliusz és Debrecen = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXV. évf. (1935) 42. és u. ő.: Enyingi Török János, Debrecen földesura = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXVI. évf. (1936) 46—54. passim. — A debreceniek és balmazújvárosiak közötti határvitában hozott ítéletre, lásd Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. III. Debrecen határperei a hortobágyi puszták történetével kapcsolatban (Debrecen, 1936) 143.

50 Takáts Sándor: Duskás Ferenc debreceni főbíró = Debreczeni Képes Kalendáriom, XXX. évf. (1930) 54.

51 Török János adománylevelét lásd HBML. IV.A. 1021/b. (különböző tartalmú iratok) 41. sz. alatt, Török Ferenc adománylevelét pedig ugyanott a 45. sz. alatt.

55