A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Módy György: Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben

nyitottam, hogy az 1270-es években s azt megelőzően a falu birtokosai I. Miklós (1299-ben már mint Rophoin néhai atyját említik) és I. Péter (1278-ban halt meg). Rokonságuk még tisztázatlan, testvérek, de inkább unokatestvérek lehettek.

Az idézett tizedjegyzék korában a három birtokos: Rophoin, legidősebb testvérének, az 1291 előtt elhalt 1. Andrásnak a fia Dózsa és 1. Péter fia 11. Péter. A részbirtokok eltérő nagyságát csak azzal magyarázhatjuk, hogy I. Miklós a falu négyötödét, 1. Péter csak egyötödét birtokolta. I. Miklós két fia: II. Miklós és I. László 1277-ben illetve 1278-ban haltak meg, örökségüket a másik két testvér Rophoin bán és I. András, majd utóbbitól fia Dózsa örökölte. Bizonyos, hogy I. Miklósnak és I. Péternek külön-külön volt udvarháza Debrecenben. Az előbbi kúriáját később Rophoin bán illetve I. András lakta, 1300 után a gyermektelen Rophoin és unokaöccse Dózsa és családja.6 7 8 I. András és Rophoin kúriájának megerősített kastély- lyá való kiépítését az 1310-es évekre helyeztem.' Korai okleveles adatunk nem szól róla, de bizonyosan ez volt a későbbiekben vetus curia vagy vetus castellum néven emlegetett földesúri kastély, melyet a Szent András templomtól délkeletre a későbbi Kálvin tér — Csapó utca és Vár utcák által közrefogott telkek korábbi helyén sejtett Zoltai Lajos?

I. Péter és utódai udvarházáról viszont van okleveles adatunk. 1359 október 16-án Péter (II.) fia Jakab, a fia Dávid nevében is személyesen jelent meg az egri káptalan előtt és előadta, hogy öt évvel korábban a néhai Dózsa nádor fiai Jakab és Pál mesterek fiaikkal és embereikkel fegyveresen rátámadtak az ő debreceni részbirtokukon levő házukra (ad domum isporum in porcione eorum in dicta possessione Debruchun). Feltörték a szekrényéket és ládákat és elvitték a birtokaikra vonatkozó korábbi adományleveleket és okleveleiket.9 A Debreceni család ezen ágának a fent említett Dávid után adatainkban nincs nyoma, mint aho6 Módy i. m. 63—65. A korábbi kutatás a Debreceni család 1290-es években sorolt tagjainak rokonsági fokát, részbirtokaik arányát azért nem tudta tisztázni, mert a tized jegyzékben szereplő II. Pétert azonos személynek vették az először 1271- ben Rophoinnal együtt említett, de 1278-ban a Geregye-nembeliek lázadásának leverésekor IV. László oldalán harcolt és elesett I. Péterrel.

7 Dózsa 1311 őszén Károly Róbert hadvezére a Csák Máté ellen küldött sereg élén, az 1312. június 15-i rozgonyi csatában úgyszintén. Az 1316 június végén lezajlott debreceni csatában a királyi sereg fővezére. Az 1270-es évektől kiemelkedő bátorsággal harcoló Debreceni családtagok udvarháza bizonyosan már ekkor katonai védelmet is nyújtott. Lásd Módy i. m. 78. és Módy György: A falutól a mezővárosig. In.: Debrecen története 1693-ig 1. (Szerk. Szendrey István, Debrecen, 1984.) 113—117.

8 Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI—XV-ik századokban. (Debrecen, 1925) 14—15.

9 Az oklevél a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagy könyvtárában R 781/5 jelzet alatt. Teljes szövegét, magyar fordítását lásd Gér esi Kálmán: A Péterfia c. tanulmányába foglalva in: A Csokonai Kör évkönyve 1890—1893. évekről (Debrecen, 1894) 265—275. — A panaszosok nemcsak az 1354. évi hatalmaskodás ellen tiltakoztak, hanem Péterfia Jakab előadta, hogy 1358 Karácsonya táján a Dózsafiak magukhoz hívatták őket és halálos fenyegetésekkel kényszerítették őket, hogy a váradi káptalan előtt minden, de különösen is debreceni részbirtokukról (.. . universas possessiones et porciones eorum possessionarias ubilibet existentes et quibusvis nominibus vocitatas, specialiterque in eadem possessione Debrechun habitas ,. .) lemondjanak a biharmegyei Pályi faluért cserében. A ki- kényszerített csere ellen tiltakoztak az egri káptalan előtt.

44