A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

mányos munkásságod azzal kezdődött, hogy 1935-ben bölcsészdoktori disszertációd Debrecennek a Rákóczi-szabadságharc alatti történetét taglalta, s miután nyugdíjba kerültél (és most már véglegesen visszajöttél Debrecenbe), újra a város történetével, a városi tanács XVI. századi jegyzőkönyveivel foglalkozol, s publikáltál belőlük több kötetet. Debrecen tehát nemcsak az életedet, de keretbe foglalja tudományos pályafutásodat is.

— Visszatérve a jellegzetes tartalmú fogalomra, Debrecen a magyar mezővárosi fejlődés egyik típusát példázza. Típusról van szó, tehát Debrecen csak egy példa. Nyilván nem véletlen, hogy Szatmárnémetivel Debrecen nagyon jó, szinte testvéri viszonyban állott a XVI—XVII. században. A két város között előbb gazdasági, később rokoni kapcsolatok is szövődtek. Debrecen a mezővárosok állattenyésztő típusába tartozott. Voltak ezen kívül szőlőtermelő és iparos-kereskedő típusú mezővárosok. Még feltáratlan kérdés, hogy miként is lett a Duna—Tisza közi és a tiszántúli kálvinizmus centruma ez a város. Azt viszont tudjuk, hogy a kálvinizmusnak óriási felszabadító hatása volt az emberi iélekre, az ember és a társas közösségek ennek révén az Úristennel valóságos személyes kapcsolatba kerültek. Hogy én egyedül is elegendő vagyok a párbeszédre, nincs szükségem közvetítőre.

— Vagyis maga fölött a kálvinista egyén és közösség semmiféle földi hatalmasságot nem ismert el, sem társadalmit, sem hatalmit.

— Még lelki köteléket sem. Majd ezt azután kiterjesztette az autonómiára. Teljes függetlenülést jelentett ez. Függetlenülést a királyi Magyarországtól, védettséget az ellenreformációtól is. Az 1711-es szatmári béke idejére a városnak sajátos közjogi állapota alakult ki, egy teljesen szabad respublika, ahogy mondták: ez keresztyén respublika. Aztán jött a szatmári békét követő évszázad, III. Károly és Mária Terézia kora, a XVIII. századi nemesi és katolikus restauráció. Így lett Magyarország Mária országa.

— Regnum Marianum.

— Az uralkodó vallásnak pedig érvényesülnie kell, minden körülmények között. Az uralkodó vallás azonban nemcsak azt jelentette, hogy katolikus és szemben áll a kálvinizmussal, hanem, hogy a lélek szabadsága áll szembe a kötött katolikus dogmával, rituáléval és hierarchiával. Az egyénileg és társadalmilag egyaránt önállósult ember gyanús lett az államhatalom szemében. Aki katolikus, az nyilván államhű polgár is egyben. Az újjászerveződött monarchiában így a kálvinista Debrecen az 1790-es évekig egyebet sem csinált, csak küszködött az államhatalommal, miközben küszködött a katolikus egyházzal, a klérussal is. Ez a klérus nemcsak lelkileg vagy vallásilag akarta hatalma alá hajtani, beleszólt a gyakorlati politikába, a városigazgatásba is. Amikor egy katolikus német szenátort küldtek a város nyakára, Domokos Márton 1740-ben azt írta Károlyi Sándornak: Ne magyarázza nekünk egy olyan ember, mint a szenátor őnagysága, hogy mit jelent embernek lenni meg állampolgárnak lenni. Tudjuk mi nála nélkül is. A felfokozott nyomás késztette, mondhatnám kényszerítette a XVIII. század végére teljes befelé fordulásra a várost és polgárait.

— Így teremtődött meg a sündisznóállás.

38