A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

sose szakadtam el a tanyai valóságtól. Hozzá kell tennem, hogy a mi famíliánkban a szüleim generációja volt az első, akik állandóan tanyán laktak. Debrecenben csak az ezerkilencszázas években indult az állandó kint tartózkodás, a debreceni határ keleti részén. Addig itt tanya sem volt, erdei és teleltetőszállások voltak csupán.

— Ez a határ homokos részen volt, ugye?

— Igen ott. Addig ezen a részen kaszálók voltak, és az 1890-es években osztották fel telekkönyvileg a földeket, akkor indult meg a tanyá- sodás. Anyám férjhez menetele után ment ki oda, addig sose járt tanyán, debreceni cívislány volt, mezei munkát sose végzett.

— Eltérően a dunántúli parasztasszonyoktól.

— Nemcsak a dunántúliaktól, hanem a környező jobbágyfalvak parasztasszonyaitól, lányaitól is, akiknek ugyancsak kellett mezei munkát végezni, épp a családi munkamegosztás miatt. Anyám aztán annyira megszokta, megszerette a tanyát, hogy attól kezdve sose hagyta el, a halálának is az volt az oka, hogy el kellett szakadni a tanyától. Apám szegény bérlőként kezdte. A jobb módú cívisek ugyanis nem maguk gazdálkodtak a tanyáikon, árendába adták azokat. Ügy lehetett megkapaszkodni a szegényebb, de törekvő embereknek, hogy ilyen kisbérieteket szereztek. Apámék is előbb tizenöt-húsz holddal kezdték, és később feljebb mentek, de negyven holdnál sose volt több a bérletük.

— Nyilván személyes emlékeid is belejátszottak a tárgyválasztásba.

— Feltétlenül. Azokra is támaszkodva sikerült megállapítani, hogy a tanyafejlődés területileg is eltérő típusokat hozott létre. Ez a tipolo- gizálás azóta bekerült a Magyarország története c. tízkötetes munkába is.

— A gyerekkori emlékeknek volt-e ösztönző szerepük a művelődéstörténeti kutatásaidban?

— Igen, volt. Mint említettem már, tanyán nőttem fel tanyai iskolába jártam. Azoknak az iskoláknak az egyikébe, amelyeket annak idején a Wlassich-féle iskolareform hozott létre. A mi iskolánkban is volt ún. népkönyvtár. Egy-egy szekrényt minden tanyai iskolában jó könyvek töltöttek meg. Aki olvasni akart, az olvashatott. A mi iskolánkban nem sokan voltak ugyan, akik olvastak, de én kiolvastam az egész tanyai könyvtárat. Benedek Elektől Gál Mózesen keresztül a csirkenevelésig mindent elolvastam, ami ott a kezeim ügyébe került. Sok hasznát nem vettem ugyan, mert apám hamar munkára fogott. De én Arany János szerint voltam rest a dolgokra, a tehenek őrzése mellett is mindig olvastam. Emlékszem, volt egy gyönyörű szép bikánk, s a bika megunta a tarlót, s mérgében vagy jókedvében, nem tudom, de engemet olvasás közben szépen felöklelt. Jó, hogy meg nem taposott.

— Visszatérve témánkhoz, a paraszti művelődéshez, valójában tehát azok a gyermekkori emlékek is arra ösztönöztek, hogy a kérdéskört tudományos módszerekkel feldolgozd.

— Igen. Így született meg elébb az 1848—1914. közötti időkkel foglalkozó tanulmány, majd ennek folytatásaként a két világháború közti időszakkal foglalkozó könyv. A két háború közti ún. Szabó Dezső- féle parasztromantikában már magam is benne éltem. A Szabó Dezső- féle parasztromantika átsugárzásának köszönhetően az egyetemi ifjúság is kezdett foglalkozni a parasztkérdéssel. Tudod, hogy akkor kezdődött

35