A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

István szerkesztette kétkötetes parasztságtörténeti nagy mű. Létrejöttében és a tematika kialakításában nekem is volt szerepem. Nem is szólva arról, hogy három nagy témakör megírását is elvállaltam ebben a munkában.

Szabó István parasztságtörténeti kutatásai addig főként a feudalizmus korszakára terjedtek ki. Vele 1949-től szinte minden vasárnap délelőtt összejöttünk, beszélgettünk, tettük a törvényt a világ dolgai felett, ötvenhárom után körülötte is szabadult egy kicsit a levegő, s akkor kezdtük tervezgetni, hogy az ő parasztságtörténeti kutatásait ki kellene terjeszteni a polgári korszakra is. Szerencsére akkor már kerültek ki az egyetemről olyan tanítványai, akikre számíthatott. Számba vettük erőinket, és megcsináltuk a tematikát, kiosztottuk a feladatokat.

— Milyen meggondolások késztettek benneteket arra, hogy az említett „erőkkel” összefogva nekivágjatok a parasztság polgári korszakbeli történetének? Másként szólva: mi fűtött benneteket? Mi mozgatta a tudományos fantáziát.

— Olvasmányaink, beszélgetéseink és persze személyes tapasztalataink alapján egyre nyilvánvalóbb lett előttünk, hogy a parasztság története a polgárosodással válságba jutott. Írásaikban sokféleképpen utalták már erre Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Fé- ja Géza, egyszóval a népi írók nagy hatású szociográfiái, de a történet- tudomány sajátos kutatási módszereivel ennek feltárására még senki sem vállalkozott. Azt akartuk volna tudományos módszerekkel megvizsgálni, hogy miként jutott válságba a parasztság társadalma, mi lett vele a jobbágyfelszabadítás után?

— Feltöretlen mezőkön kellett elindulnotok. Segített-e, támogatta-e valaki vagy valamely intézmény a kutatásokat?

— Rövidke politikusi múltam itt segített némiképpen, sikerült Veres Péterrel találkoznom ebben az ügyben, s összehoztam egy beszélgetést közte és Szabó István között. Így mutattam be őket egymásnak: a parasztok politikusának és írójának hadd mutassam be a parasztok történetíróját. A beszélgetés persze abból állott, hogy Veres Péter beszélt, Szabó István pedig hallgatott. Ami ennél sokkal fontosabb: Szabó István személyesen nem ismerte Veres Pétert, s a parasztpárti politikusról nem volt éppen túlságosan jó véleménye. Jóllehet, Szabó István rokonszenvezett a parasztpárttal, de nem lépett be soha. Időnként felkeresett főispáni hivatalomban, hogy mondd, ezek a parasztpártiak nem tudnak valamit csinálni, hogy ne menjenek ilyen hülyén a dolgok? Visz- szatérve a találkozásra, Veres Péter nyomban szólt Erdei Ferencnek. Erdei mint akadémiai főtitkár szinte azonnal átérezte a vállalkozás jelentőségét, és az akkori körülmények között számottevő segélyt utaltatott ki a kutatások finanszírozására. Így nyílt lehetőség a munkatársak számára, hogy bárhol kutassanak, így kereshettem fel pl. jómagam is a levéltárakat és az országos könyvtárakat (amihez a vidéki kutatók akkor még bizony igen-igen nehezen juthattak hozzá). Ebben a munkában a paraszti agrártechnika változását, a gazdálkodás szerkezetének átalakulását, ezzel összefüggésben a tanyás gazdálkodást, annak kialakulását és kiteljesedését írtam meg. Az utóbbi különösen kedvenc témám volt, hisz magam is tanyán születtem, tanyai iskolába jártam, tanyáról jártam gimnáziumba, tanyáról jártam az egyetemre. Valójában tehát

34