A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

— Mert ha nem így tesz, azt neki nehezen felejtik el. Ezt tapasztaltam a közvitézkedés három éve alatt.

— A politika és a tudomány sem nagyon fér össze. És nem annyira morális, hanem egyéb okokból. Mert aligha lehet időben és energiával egyszerre politikát és tudományt „csinálni”.

— Azt nem lehet. A cívisek társadalma c. könyvem ugyan főispán- ságom alatt, 1947-ben jelent meg, de előbb íródott, 1943-ban szólított fel Bottyán János (aki osztálytársam és barátom, egyben az egyik református lap szerkesztője volt), hogy akarna egy sorozatot indítani. Ebben szeretne Debrecenről, a város történeti múltjáról szóló olyan ösz- szefoglalással kirukkolni, ami egyben biztatás is lenne a jövőre. Ajánlatát elfogadtam. Azt terveztem, hogy megírom a debreceni respublika kialakulását. Már ti. attól kezdve, amikortól kálvinista lett, hiszen addig olyan volt, mint a többi mezőváros. Ettől azonban sajátos profilja lett. És ezt Melius Juhász Péter adta neki. Sokáig, tizenkét évig működött Debrecenben prédikátorként. Bár ő maga nem debreceni, de pontosan kifejezte az akkori feltörekvő mezővárosi polgárság gondolkodását, vágyait és kívánságait. Melius a tőzsérek, a gazdag tőzsérek prédikátora volt. Ezt a prekapitalista, a tőkés fejlődés előtti világot Sombart írta le kitűnő könyvében, sokat tanultam tőle.

— És Max Weber is írt erről.

— Max Weber is, de Sombart szélesebb történeti perspektívába helyezte ezt a kérdést. Igaz, szellemtörténeti alapon tárgyalta a dolgot én mégis sokat tanultam tőle. Részletesen és igen meggyőzően fejtegette, hogy miféle mentalitás határozta meg a korakapitalista, polgári fejlődés felé tartó világ emberének gondolkodását. Ezt akartam megírni, noha nem szellemtörténeti alapon. Nem tagadom, egyetemi hallgató koromban én is kacérkodtam a szellemtörténettel. Joó Tibor írásai tetszettek nekem, de különösen Szekfű Gyula műveit kedveltem. Ö ugyanis jobban figyelembe vette a tényeket, szemben Joó Tiborral, aki egyre inkább elrugaszkodott a valóságtól. Visszatérve volt osztálytársam felkérésére, ilyen előzmények után jött létre első könyvem, a Cívisek társadalma.

— Tudományos tevékenységed gyümölcseként közel háromszáz publikációd, köztük számos könyv látott napvilágot. Ennek jelentős hányadát a néprajzi jellegű feldolgozások alkotják. Tudományos tevékenységed azonban kiterjedt az agrártörténet és településtörténet tárgyköré^ is. Számos tanulmányod, könyved pedig művelődés- és művészettörténeti kérdéseket taglal. Meg tudod-e mondani, hogy mi volt a célja ezeknek a kutatásoknak, melyek a legfontosabb eredményeid? Végül mik a legfőbb tudománytörténeti és módszertani tanulságaik? Előbb talán az agrártörténet és a településtörténet területeit kellene átpásztáznunk.

— Nehéz ezekről beszélnem, hiszen értékelésük nem az én feladatom. Megítélni, hogy mi marad meg belőle, mi nem, azt ma nehéz lenne megmondani bárkinek is. Csak azt tudom, hogy közöttük akadt néhány fontosabb, ami abból látható, hogy már most is sokan és sokszor hivatkoznak rájuk. Az sem biztos, hogy a megállapításaim időállóak, mert hát mindig újabb adatok merülhetnek fel, a szemlélet is folyton változhat, változik. Van azonban egy alapvető munka, melynek eredményei, értékei hitem szerint megmaradnak az időben. Ez a Szabó

33