A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

mos házban két embert találtam. Az egyiket úgy hívták, Zabolai Sándor, a másikat meg Varga Mihálynak. Ezek panasztok voltak, Zabolai fuvaros, Varga Mihály inkább kupeckedő paraszt. Teljesen tájékozatlanok voltak szegények. Rendben van, gondoltam, aztán a kezembe vettem a pártalakulás körüli teendők mozgatását. Nem sokkal azután szerencsére Erdei Ferenc is, mint az ideiglenes nemzeti kormány tagja, megérkezett Debrecenbe. Karácsony előtt megkerestem a Bikában- meghívtam mihozzánk. Volt egy sovány kacsánk, piros káposzta is akadt, meg egy kis bor valahonnan. A meghívás napján gyalog mentünk ki Erdeivel kertes bérlakásunkba, és ott szépen megettük a kacsát, elköltöttük az ebédet.

(Baloghné): Még ugrattam is Erdeit, hogy az a falat, amelyiken volt egy kis hús, az éppen feléje került. Volt egy kicsinyke karácsonyfánk is, amit cserépbe dugtunk, s ott mellette volt a karácsonyi ebéd. A meghívásra én biztattam Pistát, mivel nagyon megsajnáltam Erdeit, hogy szegénynek ottan egyedül, árván kell a karácsonyt eltöltenie.

— Ebéd után kidolgoztuk a parasztpárt programját. A röpiratsze- rű programot ezután Erdei kinyomatta. Néhány nap múlva ezzel kezdtük meg a parasztpárt szervezését a Tiszántúlon, vagyis pontosabban itt Debrecen környékén, a debreceni tanyavilágban. És távolabb is, ami elérhető volt. Jöttek is azután szép számmal a parasztok, amolyan !köz- pontfélét alakítottam ki a Kossuth u. 18. szám alatti lakásban még január elején. Erdei adott nekem ötezer pengőt, én vezettem a pénztárnaplót, szedtünk tagdíjakat is, így ezzel indult itt meg a parasztpárt. Mindez addig tartott, míg január vége fele Pest felszabadult, mert utána már jöttek a pestiek, főleg a későbbi népi kollégisták, Sípos Gyula meg Hegedűs András. Azután jött Medve Zsiga. Ezt követően én maradtam a debreceni szervezet szervező titkára, ami akkorra már kerületté alakult át.

— Lényegében véve tehát innen indult el a parasztpárti magyarországi szervezése?

— Igen, mert még Szegeden sem volt semmi. Aztán jött februárban, borzasztóan lesoványodva, lötyögött a nyaka az inggallérban, Veres Péter. Aki előbb Újvároson, majd aztán rendszeresen idebent lakott a kommunista párti fiánál. Többször találkoztam vele, meg Erdeivel is, s azzal is, aki a minisztériumban volt mellette, S. Szabó Ferenc államtitkárral. Belügyminiszter volt ugyan Erdei, de én úgy láttam, nem sók volt rábízva. Már akkor szerveződőben volt a politikai rendőrség. Nagy részük azokból verbuválódott, akik a munkatáborokból hazakerültek, nem is igen tudott köztük rendet teremteni, itt legalábbis Debrecenben nem. Szinte törvények fölötti jogokat szereztek maguknak. Debrecenben Szilágyi József szervezte a rendőrséget, a márciusi frontos, volt joghallgató.

— Akit később, 1958-ban a Nagy Imre-perben halálra ítéltek és kivégeztek?

— Igen. Erdei Ferencnek, de Péter bácsinak is nem a rendőrség volt a legsúlyosabb gondja, hanem a földosztás. Nagy viták voltak a minisztertanácsban, ezt hallottam tőlük, mert a katonák az istennek sem akarták a földreformot. Ezért várni kellett, amíg egy kicsit konszolidálódik a helyzet. Nagyobb nyomatékot adva az ügynek, Péter bácsiék

20