A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

POLITIKA, TUDOMÁNY, DEBRECENISÉG* Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

Ha azt mondom: Debrecen, tárgyi mivoltában a Nagytemplom és a Kollégium, szellemének megszemélyesítői közül pedig Balogh István és a történész Szabó István jut eszembe.

Ha azt mondom: magyar paraszt, apám és testvérei-sógorai után Balogh István zömök, csontos termetére, türkös-mongoloid arcára gondolok. Ha azt mondom: a magyar nép tudósa, Györffy István mellett Balogh István alakja és munkássága magasodik föl az emlékezetemben. Neve így hát fogalmak hordozója, élete és munkássága fogalmak lényegét testesíti meg. És fordítva. A debreceniség, a parasztiság és a tudományosság az a három szögelési pont, amelynek összekötő szárai meghatározták és behatárolták Balogh István pályafutását Debrecen, a tudomány és a társadalmi elkötelezettség ötvözetéből sodródott az a kemény jellemű, markáns egyéniség, amelynek jegyei összetéveszthetetlenül egyedülállóak zaklatott századunkban. Viselője 75 éves.

Ne tűnjék szerénytelenségnek, de büszkén mondhatom: évfordulója van annak is, amióta e kivételes tartású cívis tudóst ismerhetem. Éppen 30 éve annak, hogy az 56-ot követő hánykolódások után a debreceni református Kollégium Nagykönyvtára munkahelyet biztosítva számomra, részese lehettem annak a nagy vállalkozásnak, amelynek körvonalait 1958-ban rajzolta fel, fogalmazta meg a debreceni tudományosság említett két nagy alakja: Szabó és Balogh István. (E vállalkozás „végterméke” lett az a kétkötetes, 1965-ben megjelent, (Szabó István által szerkesztett vaskos monográfia, amely a magyarországi parasztság 1848 utáni történetét taglalta.) Amíg Szabó István Debrecenben tartózkodott (1960-ig), vasárnap délelőtti összejövetelekre alkalmanként engem is meghívtak. Barátságunk itt kezdődött.

Aztán Szabó professzor úr távozása után Balogh István „vezérlete” alatt folytattuk — most már rendszeresen — Nagy Sándor jogásztör- ténész barátunkkal a vasárnap délelőtti „szeánszokat”. Fölváltva voltunk házigazdák, így háromhetenként a Dobozi utcai albérleti szobám lett a találkák színhelye. Híven Balogh István egyéniségéhez, ez a barátkozás külsőségeiben sallangmentes, nagyon is puritán volt. Ám a tartalmas és meghitt ünnepnapi beszélgetéseken (ahol rendszerint politikáról, tudo• Az Alföld 1988. januári számában megjelent tanulmány bővített változata.

17