A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A bujdosók Debrecenben

* * *

A bujdosók korának debreceni eseményeit vizsgálva három nagyon fontos témakör kiemelése indokolt, amelyek Debrecen bujdosókhoz való viszonyában döntő mozzanatok:

1. 1670. augusztus közepén Spork és Csáki Ferenc császári tisztek hiába követelték Debrecentől a városba menekült „rebellis fórendűek” elfogását és kiadatását. A magisztrátus az erdélyi fejedelem kiváltságlevelének felmutatásával védekezett.23 Vagyis olyan erőket vélt maga mögött felfedezni, akik a magyarságot ért sérelmek orvoslásában, perspektivikusan hatalmi tényezőkké válhatnak. Ebben az időszakban nem valami extrém álláspontról volt szó, hiszen 1672-ben, a Habsburgokkal szembeni országos elégedetlenség talaján a magyar társadalom szinte várta a megváltó erőt, amely a német elnyomást megszünteti. Debrecen városának vezetése a bujdosók befogadása során elgondolkodhatott egy jövőképen, amely összeköti a város sorsát a felkelő Magyarország sikeres küzdelmével. Vagyis eszerint a város további gazdagodásának feltétele valósul meg a Habsburgok hatalmának felszámolásával, egy független államiságú Magyarország megteremtésével. Az 1672 augusztusától novemberéig zajló hadművelet fontosabb eseményeiről a Debrecen városi jegyzőkönyv együttérző tájékoztatása is erre utal: „Az magyarok Tokajt, Kallót, Onodot, Patakot obsidealtak, szathmari nemetek ki ütöttek az magyarokban le vágták Isten ne engedgye büntetlen.”28 29 Majd a novemberi fejezetben szomorúan és csalódottan nyugtázta, mint eseményt, a magyarországi hadak menekülését, a tiszai átkelést.30 A németellenes offen- zíván részt vett magyarországi had szétszéledt, korábbi szálláshelyére vonult vissza. Az 1672. évi támadás során tehát az átütő erejű siker elmaradt. A nyári hadműveletekhez a török nagyvezér és az erdélyi fejedelem jelentős katonai támogatást nem adott. Debrecen lakóinak vallási és nemzeti érzelmeitől átszőtt jövőképe tehát egyelőre szertefoszlott, és felújultak félelmei, hogy a kuruc hadak debreceni szállása miatt továbbra is ki lesz szolgáltatva a német katonaság zaklatásainak.

2. A bujdosók és Debrecen kapcsolatának fokozatos elhidegülése a sikertelen hadművelet után teljesedik ki, az ellentmondásos helyzet miatt. Az ellentmondás abból fakad, hogy a török és az erdélyi fejedelem kényszeríti a debrecenieket a bujdosók ellátására, a városbeliek viszont tartanak a németek bosszújától. 1672. december 4-én Bánffy Dénes erdélyi tanácsúr jelentette a fejedelmének, hogy a debreceniek írásos utasítását kérik, melynek alapján nem kötelesek befogadni a „magyar országi szegény bujdosó és hadakozó embereket.” A fejedelmi tanács tagjainak az volt az állásfoglalása, hogy a debreceniek kérését nem szabad teljesíteni. Különösen Bánffy Dénes és Bethlen János képviselték ezt az álláspontot. Bethlen János a fejedelemnek arról írt, hogy a „kitörést” nem a Debrecenben tartózkodó „közönséges rendek” fogják végrehajtani, hanem az Erdélybe menekült magyarországi főrendűek. Másrészt amennyiben a németek a város mellé szállnak, az erdélyi fejedelem maga nem tudja megakadályozni város kifosztását, ezért Debrecen város tanácsának kötelessége a budai és a váradi törököket értesíteni a németek szán28 HBML. IV. A. 1011/a. 17. k. 801. old.

29 HBML. IV. A 1011/a. 18. k. 389 old

30 Uo. 404. old

148