A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A bujdosók Debrecenben
dékáról és fenyegetőzéseikről.31 Bánffy Dénes véleménye szerint a debrecenieknek meg kell parancsolni, hogy fogadják jóakarattal a városban meghúzódni szándékozó bujdosókat. Ami a németektől való fenyegetettséget illeti, az a véleménye, hogy a németek kerülik a török császárral való összeütközést, ezért Debrecent sem fogják megtámadni.32 Az erdélyi tanácsurak és a fejedelem válasza a probléma megoldásának halogatása volt. Fenyegető helyzet alakult ki 1674 szeptemberében, amikor a német had átkelve a Tiszán, e hó 26-án Böszörmény mellett szétverte a török—kuruc csapatokat. Debrecen lakóinak körében a csatában elveszített szekerek és emberek miatti bánkódásnál erősebb volt a félelmük a németek közelebb kerülése miatt.33 A debreceniek német szemszögből való megítélését, a velük szemben foganatosított intézkedések okait és mibenlétét írta le Barkóczi István, a kelet-magyarországi labanc katonaság ezredese 1674. november 25-én, Böszörményben kelt levelében. Barkóczi értesülése szerint a 2500 fős kuruc had négy kapitányság alatt Debrecenben kvártélyozik, ahonnan nap mint nap nyugtalanítja a németpártiakat. Barkóczi arról is értesít, hogy a Böszörményben tartózkodó Schmidt generális a magához rendelt debrecenieknek megparancsolta, hogy a „rebelliseket” valamilyen formában küldjék ki a városból különben nem engedélyezi a szabad járásukat és kereskedésüket német területen. Barkóczi szerint a megoldás nyitja a váradi török, aki a debreceni „jobbágyaik” német megleckéztetését látva, majd csak kiutasítja Debrecenből a nem kívánatos „rebelliót”. Ezért a magyarokat a debreceniekkel együtt ellenségként kell kezelni, pusztítani és kifosztani, ahol csak lehet.34 Schmidt császári főkapitány Kállóban kelt jelentésében értesítette Strassoldó kassai főkapitányt, hogy a kurucok kirabolják a környéket, és a rablótt holmikat Debrecenbe hordják. A jelentésben megvádolta Dobozi István debreceni főbírót, hogy a kurucok fenti tevékenységéről nem adott tájékoztatást. A bécsi haditanács 1675. június 12-én utasította Spankau generálist, hogy Debrecent, mint a bujdosók „fészkét”, vagy alattomban gyuj fogatokkal, vagy nyilvánosan erőszakkal pusztítsa el. Spankau ugyanez év nyarán meghalt. A Spankaut felváltó gróf Strassoldó Károly felső-magyarországi generális gyorsan és főképpen titokban összegyűjtött német—horvát—magyar hadával Kassáról kivonult, Ná- nás mellett egyesült Schmidt, Barkóczi István, Fekete Lázár csapataival.35 A védtelen Debrecen december 5-i megszállásának indokai az öt— hatezres had parancsnokának a váradi pasához címzett levelében találhatók meg, amely teljes mértékben megfelelt Schimdt korábbi jelentésében foglaltakkal.36 Debrecen egyszerre védtelen várossá, a német bosszú áldozatává vált. Hiábavalónak bizonyult a gazdag ajándék, a had teljes ellátása, a 31. TMAO. Pest, 1871. VII. k. 134—135. old. 32 Uo 154—155. old. 33. TML Bp 1913. VI. k. 634. old. 34 TMÁO. Pest, 1871. VII. k. 290—292. old. 35 Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657—1705. Bp. 1887—88. I. k. 130— 131. old. 36 Erdélyi országgyűlési emlékek (Szerk.: Szilágyi Sándor) Bp. 1883. XVI. k. 234. old. 149
