A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A bujdosók Debrecenben

te :8 „ .. . az persecutio valóban grassal az szegény hazaban, mit Isten

büntetlen el ne szenvedgyen.”9 Debrecen jegyzőkönyvének írója 1671. október 16-án adott hírt arról, hogy özv. Rákóczi Györgyné fiával, Ferenccel kiüldöztette a pataki református főiskoláról a professzorokat és a diákságot, az egyházi javadalmait pedig lefoglaltatta.10 A patakiak Debrecenben^ töltötték a telet, közöttük Pósaházy János és Buzinkay Mihály tanárokkal.11 A pataki kántort az imaháznál alkalmazta a város vezetése. A patakiak 1672 februárjában értek Somlyóra, a debreceniek pedig sokat fizettek a váradi pasának, hogy „békességes passusok lehessen.”12 Debrecenbe 1673. szeptember elején ért el a lelkészek üldözésének a híre: Szepesvármegyéből kiutasították őket, Pozsony környékén pedig még a hitüket megtakadóktól is elvették javaikat.13 Debrecen város jegyzője októberben a kassai evangélikus templom Szent Mihály napi erőszakos elvételéről írt/4 Ismert; hogy a templom lelkészét Kábái Gellértet Debrecen tanácsa alkalmazta a városban.15 A városi jegyzőkönyv 1675. január 24-i bejegyzéséből tudjuk, hogy a családtagjaikkal együtt Debrecenben lakó lelkészeket az erdélyi fejedelem rendelte be országába.16

Hasonlóan színesítették a Debrecenbe menekültek társadalmát a német elől elbujdosott mesteremberek csoportjai. A Káliéból kivándorolt mesteremberek befogadásával a debreceni magisztrátus 1674. július 23- án foglalkozott, amikor engedélyezte, hogy a lakatos és kovács céh úgy kezelje őket, „mint igazi céhbeli atyafiakat.”17

A török szultán az Erdély és a Partium irányába húzódó és haddá szerveződő bujdosók részére Bihar, Békés, Heves vármegyéket, az erdélyi Szilágyságot és Közép-Szolnokot biztosította szállásnak.18 A korabeli forrásokban leggyakrabban Bihar vármegyét és Debrecen városát említik, mint a bujdosók fő szálláshelyét. A szálláshely ilyen területi centralizáltságának több oka van:

1. Debrecen, mint ipari és kereskedelmi centrum, a katonaság ellátása szempontjából nagyjelentőségű, és a Tiszán inneni régióban ilyen vonatkozásban egyedülállóan gazdag.

2. Bihar és Debrecen felől könnyebben megközelíthető volt Várad és Erdély — mint szövetséges terület —, de mégiscsak kellő távolságban a német főerőktől.

3. A túlzott szétszóródás elkerülése önvédelmi okokkal magyarázható, ezért a katonák csoportokban és egymáshoz közel telepedtek le.

8 Benczédi László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664—1685). Bp. 1980. 54—56. old.

9 HBML. IV. A. 1011/a. 18. 4. 370. old.

10 Uo. 186, old.

11 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. Debrecen, 1872. II. k. 440. old,

12 Teleki Mihály levelezése. (Szerk.: Gergely Sámuel) Bp. 1913. VI. k. 61. old. (A továbbiakban 1: TML)

13 Uo. 504—505. old.

14. HBML. IV. A. 1011/a. 18. k. 577. old.

15 Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén. A város háztartása 1662—1692. Bp. 1905. 52 old.

16. HBML. IV. A. 1011/a. 18. k. 877. old.

17 Uo. 784. old.

18 Török — magyarkori állam — okmánytár (Szerk.: Szilády Áron és Szilágyi Sándor) Pest, 1871. VII. k. 402. old. (Továbbiakban: 1.: TMÁO.)

146