A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Gazdag István: Debreceni polgármesterek
egyetem létesítéséért folyó szervező munkának. Széles körű közéleti tevékenységéből kiemelésre kívánkozik, hogy alelnöke volt a városi pártnak és elnöke a szanatórium egyletnek. A lakosság, a közvélemény Kovács József iránti megelégedését azzal is kifejezte, hogy második ciklusra polgármesterré emelte. MARK ENDRE polgármester 1915—1920 Márk Endre 1851-ben született Szatmárnémetin. Édesapja református lelkész volt. Jogi tanumányait Budapesten végezte. Pályafutását mint bírósági tisztviselő kezdte Budapesten, majd Debrecenbe került, ahol önálló ügyvédi irodát nyitott. A református egyházi vezetőkkel kialakított bensőséges viszonya révén megválasztották kollégiumi ügyésznek. Munkája elismeréseként megválasztották a debreceni ügyvédi kamara elnökének, és kiérdemelte az udvari tanácsos címet is. Debrecen sz. kir. város törvényhatósági bizottsága 1914. december 10-én, tisztújító közgyűlésén — az egyetlen jelöltet — Márk Endre ügyvédet, hat évre megválasztotta polgármesternek. Márk Endre bemutatkozó beszédében röviden vázolta programját: az egyetemi oktatás továbbfejlesztését, valamint a polgári iskola, a kereskedelmi szakiskola és az elemi iskolák problémáinak megoldását; katonai, vasúti, közlekedési és postai hivatalok Debrecenbe telepítését; városrendezési program megvalósítása; a városi szegényügy felkarolását; a helyi kereskedelmi és iparpolitika megteremtését. Márk Endre külön felhívta a figyelmet a felekezeti béke biztosítására. A háborús viszonyok között rendkívüli erőfeszítést igényelt a polgármesteri tisztség ellátása. Márk Endre megszervezte a háborús segítés Vöröskeresztes akcióját, a hadikölcsön jegyzési propagandát úgy, hogy tanulni jöttek más városokból Debrecenbe. Megszervezte és folyamatosan táplálta a város és környékének a háború áldozatai, sérültjei iránt megnyilvánuló adakozását, gondoskodását. Márk Endrének nagy része volt a kárpáti falvak megépítésének terveiben és gyakorlati kivitelezésében. A háború utolsó esztendejének eseményei, különösen az októberi forradalom Márk Endre számára fokozatos visszavonulást hozott. 1918. november 30-án Márk Endre polgármester hat hónapi szabadságot kért betegsége miatt. Egy hónappal később a törvényhatósági bizottság Márk Endre nyugdíjazási kérelmét vitatta meg. 1919 tavaszán, egy munkáscsoport a lakásán kereste fel a polgármestert és kényszerítették a lemondásra. A diktatúrát követő román megszállás idején a román hadsereg főparancsnoka Márk Endrét visszahelyezte a polgármesteri székbe. A polgári rend visszaállításán több politikai irányzat dolgozott egymást erősítve, illetve egymás ellen harcolva. A jobboldal a teljes hatalom megszerzésére törekedett a kormánybiztos-főispán Hubert Ottó támogatásával. E politikai küzdelem arra kényszerítette Márk Endrét, hogy nyugdíjazását kérje az 1920. július 14-i közgyűlésen. Márk Endre később újságnyilatkozatban elmondta, hogy Hubert Ottó a városi tisztviselői kar értékes elemeit félreállítja, másik részét megfélemlíti, a legkevésbé értéül
