A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Surányi Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztéséhez
tolódása 1911-től 1935úg fokozatosan tovább folytatódott. A népesség gyarapodott, a közgazdasági viszonyok javultak, a gazdálkodás is intenzívebb irányt vett, az extenzív gulyabeli marhatartás... csaknem teljes egészében kiszorult, s helyét mindenütt az istálózással egybekötött te- nyésztéses tejtermelő tehenészetek foglalták el.” Nem kellett eltelnie fél évszázadnak, s a magyar szürke fajta töredékére zsugorodott, bár Hajdú vármegyében a két háború között is őrizte viszonylagos elsőbbségét (48 százalék),6 ebből a szempontból szinte érintetlen a szomszédos szabolcsi terület is. A fajtaváltás sajátosságai közé tartozik még az is, hogy jelentős eltérés alakult ki az egyes birtokkategóriák között.7 A 100 kh alatt lévő gazdaságokban — az 1911-es és az 1935-ös felmérést összehasonlítva —messze meghaladta a piros tarka fajta aránya a magyar szürkéét, amelynek okai a következők: 1. a köztenyésztést szabályozó törvény nem érintette a nagyüzemet; 2. a nagypbb gazdaságok rendelkeztek még a külterjes^ tartáshoz nélkülözhetetlen legelővel; 3. a nagyüzem elsődleges célja az igásökör iránt mutatkozó igény kielégítése. Ezzel szemben a kisüzem híján van a legelőnek, legfeljebb közösen használt füvesterület állt rendelkezésére. Mivel a tinónevelés föltétele hiányzott, igavonásra lovat használtak. De a kisgazdaság szívesen aknázta ki a piros tarka fajta tejtermelésében rejlő lehetőségeket is. A fajta- megoszlásban meglévő különbségek a két üzemtípusnál szinte elmosódtak a két háború közötti időszakban. A bécsi döntést követő területváltozás módosítja a korábbi, a trianoni határokon belül kialakult helyzetet8 *: fajta 1935 1942 % % magyar-erdélyi szürke 14,8 7,4 pirostarka 82,0 72,7 borzderes 6,0 egyéb 3,2 13,9 100,0 100,0 A szarvasmarhatartás színvonalát minősíti az ország egyes tájegységein az akkoriban korszerűnek tekintett ún. kettős hasznosítású magyar piros tarka fajta aránya:J 6 Ua. 51. o. 7 Ua. 51—52. o., lásd még: Takács Imre: Magyarország földművelődésügyi köz- igazgatása az Osztrák—Magyar Monarchia korában. Bp. 1989. 104—105. o. 8 Adatok mezőgazdaságunk népességi, termelési és üzemi viszonyairól. Ossz. : Ihring Károly. Bp. 1944. 1. köt. 63. o., 2. köt. 67. ábra. 8 Lásd: 8. jzetből a 2. köt. 67. ábr. 96