A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Surányi Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztéséhez
ADATOK HAJDÜ-BIHAR MEGYE ÉS DEBRECEN KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉSÉHEZ Surányi Béla A két háború között a magyar állattenyésztés piaci és jövedelmezőségi viszonyai kedvezőtlenek. Emiatt az állattartás gerincét jelentő parasztgazdaságokban mennyiségi fejlődésről alig lehet beszélni.1 Bizonyos fokú minőségi javulás azonban annál inkább érzékelhető, így nőtt az állatok vágási súlya, az átlagos tej-, gyapjú- és tojáshozam. De egyéb jelek is utalnak a fejlődésre:1 2 — a köztenyésztésben emelkedik az apaállatok száma — Javul az állat-egészségügyi szolgálat — megszervezik az iskolán kívüli mezőgazdasági szakoktatást — rendszeressé válnak a mezőgazdasági kiállítások és bemutatók — bővül — főleg az 1940-es évek elején — az állattartás gépparkja stb. A fejlődés ismérvei között szerepel a fajtaváltás is, amely kiterjedt az állattenyésztés egészére, így a szarvasmarhatartásra is. A 19. század végén3 még uralkodó a magyar szürke marha, amely 1895-ben az egész állomány 58,3 százalékát tette ki, a szimentáli jellegű fajta részesedése nem érte el a 30 százalékot. A századfordulón már nem ilyen egyértelmű az ország fajtatérképe. Egyéb színes, főleg nyugati fajták gazdagítják a választékot, főleg az uradalmakban. A peremvidékek kisüzemeiben elsősorban mokány és riska fajta tartása gyakori. Szembetű- tűnő az eltérés a két nagy tájegység, az Alföld és a Dunántúl között. Az 1911. évi fölmérés4 jelzi, hogy eldőlt a verseny a magyar szürke és a nyugati — elsősorban svájci — vérségű magyar piros tarka fajta között, hiszen az ősi marhának tekintett szürke aránya visszaesett 25,9 százalékra, a piros tarkáé viszont 70 százalékra szökött fel. A hagyományos fajta már az Alföldön is elveszítette egyeduralmát. Mérsékelt a csökkenése Hajdú és Szabolcs vármegyében. A magyar szürke marha visszaszorulásához nagymértékben hozzájárult az 1894. évi tenyészkör- zet beosztás, amely a fajtát a köztenyésztésben szinte teljesen mellőzte. „Szarvasmarha-tenyésztésünknek5 ... a belterjesebb irányba való 1 Éber Ernő: A magyar állattenyésztés fejlődése. Bp., 1961. 425. o. (lásd később: Éber/1961) 2 Ua. 426—428. o. 3 Kiss Albert: Mezőgazdaságunk fejlődése 1895—1935. Bp. 1944. 46—53. o. (lásd később: Kiss/1944) 4 Uo. 5 Ua. 50. o. 85
