A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság tevékenységének néhány kérdése 1925-1929

1922-t:s rendeletét kívánta törvényerőre emeltetni. A javaslat szűkítette a választásra jogosultak körét, emelte a korhatárt, korlátozta a titkos szavazást.3

A konzervatív megyék éppen az ellenzék által javasolt változásoktól féltek. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1925. március 28-i véghatározatában Baranya vármegyével egyetértve vallotta: „A titkosság az egész vonalon mellőzendő, mert az a magyar ember alap-jellemvonásával ellentétben áll. A titkosság mellett nyílik a visszaéléseknek legtágabb köre. A titkos választás lényegesen megkönnyíti a felelőtlen, lelkiismeretlen, és minden eszközzel érvényesülni akaró demagógia aknamunkáját és alkalmas a felelősség érzetét a választóközönségből is végképp kiölni.

A választójog már eddig is megtörtént lényeges kiterjesztése mellett oly nagy számban jutottak és jutnak szavazati joghoz politikailag iskolázatlan és felelősség nélküli egyének, hogy a nyilvánosság ellenőrző hatását fenntartani fontos államérdek. Lelkiismeretlen, a haza sorsával nem törődő, csakis egyéni érvényesülésre vágyó elemek a szervezett tömegek útján a titkosság mellett káros szándékaikat sokkal inkább képesek megvalósítani, ami minden időben hasonlíthatatlanul nagyobb kárt jelent, mint a választó közönség egy kis hányadának esetleges, de egyébként is túlzott jelentőségűnek beállított befolyásolása. A titkosságot bevezetni csak a választók megfelelő politikai érettsége esetén lehet.”4 Az elfogadott választójogi törvény az 1922. évi rendelettől is szűkebb körű volt. Az ellenzék követelései kimaradtak belőle.

Az ellenzék részéről a kormány elleni fellépésre újabb lehetőségként kínálkozott 1925-ben az úgynevezett Beniczky-ügy. Beniczky Ödön, a legitimista felfogású volt belügyminiszter 1925 május végén, titoktartási esküje alól immár feloldva, írásos vallomást tett a Somogyi—Bacsó-gyilkosságról a katonai ügyészség előtt.

Vallomásának egy példányát Az Üjság c. lapnak is elküldte, mely azt május 31-én közölte. Beniczky annak idején belügyminiszterként teljesen kinyomoztatta a gyilkosságot, csak felsőbb helyről megakadályozták az eredmény nyilvánosságra hozatalát. Most pontosan megnevezte a bűnösöket és az értelmi szerzőket, utalva a kormányzó felelősségére is. Beniczky vallomása bombaként robbant, s a baloldal ezt az ügyet a kormány lemondatására akarta felhasználni.5

A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság 1925. június 9-i határozatában elítélte Beniczkynek a kormányzó elleni „nemtelen orvtámadását” és az ezzel kapcsolatos parlamenti botrányokat. A kormányzó meg- gyanúsítását elvakult gyűlöletből eredő aljas tettnek minősíti, mely az államfelség megtestesítőjét, a magyar állam és a nemzet becsületét és tekintélyét igyekezett sárba rántani. Nemzetgyalázó, nemtelen tettnek ítéli ezt a cselekedetet, mely veszélyezteti a konszolidáció nehezen megszerzett eredményeit, az ország jó hírnevét. Politikai zavarkeltés útján szeretnének egyesek hatalomra jutni. Beniczky elítélésén túl a kormányzó iránti tántoríthatatlan hűségét is kinyilvánította a törvényhatósági bizottság.®

3 L. Nagy Zsuzsa: Bethlen liberális ellenzéke. Bp. 1980. 142. old., Magyarország története. 1918—1945. Főszerk.: Ránki György. Bp. 1976. 524—525. old.

4 HBML. IV. B. 902/a. 24. 23/1925. kgy.

5 L. Nagy Zsuzsa: i. m. 149—153. old.

6 HBML. IV. B. 902/a. 24. 339/1925. kgy.

86