A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság tevékenységének néhány kérdése 1925-1929
A szakirodalomból ismert, hogy a kormánynak ügyes taktikával, kisebb engedmények árán sikerült komolyabb tekintélyvesztés nélkül lezárni ezt az ügyet is.7 A belpolitikai küzdelmek újabb szakaszát jelentette az 1925 decemberében kirobbant és hamarosan nemzetközivé dagadt frankhamisítási botrány. Hamarosan kiderült, hogy az ügyben a legfelső körökhöz tartozó, illetve a felső vezetésben lévő személyiségek is benne voltak, vagy tudtak róla. Felvetették a miniszterelnök politikai felelősségét is. Az ellenzék ezt az ügyet újra a Bethlen-kormány megbuktatására akarta felhasználni, s azt remélte, hogy a rendszer liberalizálását érheti el egy új kormány megalakításával. A Bethlen-kormány bukását azonban valójában sem a külföld, sem az ország nagy többsége nem akarta. Tartottak a szélsőjobb- oldal előretörésétől. A frankhamisítási ügyet a közvélemény tekintélyes része inkább hazafias cselekedetnek minősítette. A közvélemény az ellenzék megerősödését sem szerette volna, s a kormány is az angolokat a baloldal hatalomra kerülésével rémítgette.8 A kormányhű törvényhatóságok egymás után biztosították támogatásukról a miniszterelnököt a frankhamisítási ügy vizsgálata idején. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának 1926. január 20-i közgyűlésén a főjegyző javasolta, hogy küldjenek támogató táviratot Bethlen miniszterelnöknek. Ennek szükségességét azzal indokolta, hogy bár a miniszterelnök a legnagyobb eréllyel igyekszik a bűnügyet felderíteni személyekre való tekintet nélkül, egyes politikai pártok a bűnügyből tőkét akarnak kovácsolni maguknak. Ellenségeink sajtóhadjárata is megindult ellenünk. Ilyen körülmények között szükséges, hogy a közvélemény támogassa a kormányt, s ebben jelentős a törvényhatóság állásfoglalása. A közgyűlés feliratában elismerését fejezte ki a miniszterelnök erélyes és máris eredményes intézkedéseiért. A miniszterelnököt törhetetlen bizalommal üdvözölték „és nemzetünk presztízsét érintő ezen válságos ügy kedvező megoldására irányuló működésében a legmesszebbmenő támogatásunkról biztosítjuk.”9 A komolyabb nemzetközi elítélést olasz és főleg angol támogatással sikerült elkerülni, a belső ellenzék pedig nem volt olyan erős, hogy jelentősebb eredményt érhetett volna el a kormánnyal szemben. Végül a parlament a vádak alól felmentette Bethlent és minisztereit. A frankhamisítási botrány nagyobb hullámainak elülte után 1926 júniusában napirendre került Magyarország népszövetségi pénzügyi ellenőrzésének megszüntetése. A bel- és külpolitikai stabilizáció eredményeképpen megszűnt az ország állandó katonai ellenőrzése is 1927 márciusában. Ez lehetőséget teremtett a kormány számára a szabadabb külpolitikai tájékozódásra, szövetségesek keresésére a legfőbb cél, a revízió lehetőségének támogatásához. Tudjuk, az adott helyzetben a nagyobb hatalmak közül csak Olaszországban találtak kedvező visszhangra a kormány törekvései, s így hamarosan sor került az olasz—magyar barátsági szerződés megkötésére. A tárgyalások során Mussolini ígéretet tett arra, hogy a 7 Vö. Magyarország története. 1918—1945. Főszerk.: Ránki György. Bp. 1976. 525. old. 8 Vö. Magyarország története, i. m. 526—528. old., L. Nagy Zsuzsa i. m. 155— 164. old. 9 HBML. IV. B. 902/a. 25. 2/1926. kgy. 87
