A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Az Alföld című debreceni lap terve 1846-ban

vétlenül a városból kapták.40 Mártinké erre alapozta a Petőfi Sándort illető feltételezését is: „A terv alighanem a Telegdi-testvéreké — alig egy és háromnegyed év múlva Alföldi Hírlap címen Telegdi Kovács László (Szanka Józseffel) indít egy lapot Debrecenben —, akkor pedig [...] Petőfinek föltétien kellett róla tudni, s kellett iránta érdeklődnie. Hiszen a lap a bihari—szatmári ellenzék lapjának készült (ezért is nem kapta meg az engedélyt), ismeretes pedig, hogy Petőfi ez idő tájt milyen figyelemmel kíséri az ottani politikai eseményeket, s milyen irói-baráti bázisa van azon a vidéken ... Az nem jelent semmi, hogy politikai lapnak indult, az írók megtalálták volna a módját, hogy ők is hangot kapjanak benne [. . .] sőt, a forradalmár eszménye éppen az ilyen láp) melyben politika és költészet egy helyen, egyet mondva szerepel [.. .] Meggyőződésem — noha bizonyítókom egyelőre nincs rá —, hogy a szatmári út is részben ezzel függ össze, s hogy a — szintén később említendő s megmagyarázhatatlan, sőt ellentmondásos — debreceni időzésben (1846. november közepén) e lap terveinek is lehetett része.”41 Bár egy korábbi munkájában e sorok írója is elfogadhatónak tartotta ezt a következtetést,42 a levéltári anyagok ismeretében Martinkó András invenciózus megállapításainak egy része kiigazításra szorul.

Nyilvánvaló, hogy az Alföld ötlete nem a Telegdi-fivérektől származik és az újság nem a bihari-szatmári ellenzék orgánuma lett volna. Az természetesen bekövetkezhetett, hogy később a debreceni szellemi élet néhány képviselője, netán Telegdi Kovács László és Telegdi Kovács Lajos is csatlakozott Sillye Gábor kezdeményezéséhez.

Végső soron az sem zárható ki, hogy Telegdi Kovács László révén — akivel Nagykárolyban találkozott — Petőfi Sándor is tudomást szerzett a kiadási tervről és valóban rejtélyes, némelyek szerint titokzatos 1846. novemberi debreceni útjának, másfél hetes (november 7—20. közötti) itt- tartózkodásának43 egyik, esetleg fő célja éppen az Alföld-ről való tájékozódás lehetett. Ha ismerte a szerkesztői szándékot, azzal valószínűleg egyetértett, vagyis a debreceni lapban lehetőséget, fórumot kereshetett, találhatott volna. Mindennek azonban semmiféle írásos nyoma nincs, a kortársak — egyébként apró részletekre is kitérő — visszaemlékezései,44 köztük Telegdi Kovács László kései Petőfi-emlékbeszéde45 sem szólnak az Alföldről, illetve Petőfi Sándor érdeklődéséről.

Egyébként a kérelem elutasításának híre megelőzte a helytartótanács hivatalos leiratát. A pesti Nemzeti Üjság már 1846. december 8- án közölte: „Debrecenből írják, hogy ott az Alföld című hírlapból — semmi sem lesz.” Vagyis a debreceniek már pár nappal ezelőtt értesülhettek a kedvezőtlen döntésről. A konzervatív-klerikus Nemzeti Újság munkatársa kissé kárörvendően folytatta: „Ezt mi előre gondoltuk...

40 Martinkó A. i. m. 95. p. — A hír az újság 262. számában, a 2195. oldalon jelent meg.

41 Uo. 94—95. p.

42 Bényei Miklós: „Hej Debrecen, ha rád emlékezem ...” Petőfi Sándor Debrecenben. = Alföld, 1973. 1. sz. 64. p.

43 Ezekről a napokról ld. uo. 64—65. p.; Petőfi Sándor és Debrecen. Db. 1973. 33—40. p; Ferenczi Zoltán: Petőfi Sándor. Bp. 1896. 3. köt. 26—28. p.

44 Ld. Hatvány Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1967. 2. köt. 16—32. p.

45 Telegdi László Petőfiről. = Debreczeni Ellenőr, 1884. szept. 30. 2—3. p.

83