A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban

sét teljesíteni.56 57 58 Nem teljesítik Karasszon Erzsébet kérését sem. Ő világtalan testvérével nyomorog. Másnál laktak, de az bérbe kiadta a házát, és most nincs helyük. Kéri a tanácsot, hogy az olaj ütők közt egy kis kunyhónak való helyet adjon, ahol fonogatna és eltartaná testvérét.57 Vetési Erzsébet szegénységi bizonyítványt kér a városi tanácstól. Körülményeit meg is vizsgálják, és a testimonálist szegénységéről 1828. augusztus 25-én ki is adják.“8 Almási Mihály és felesége a kolerajárvány alatt meghaltak, és maradt egy 7 esztendős fiuk, akit rokona Almási Sándor nevel és visel rá gondot. Panaszkodik azonban, hogy a gyerek gondozása sokba kerül neki és így kéri a város árvái közé való felvételét. A szülők vagyoni állapotáról azt állítja, hogy semmijük sem maradt.59 Tóth Sára nyomorult leány az eddig folyósított segélyét kéri a tanácstól. A határozat kimondja, hogy ,,adódjon ki a segedelem, mint tavaly.”60 Kovács Istvánná Tóth Erzsébet 1832. november 8-i beadványában elmondja, hogy leánya Szabó Istvánná Kovács Sára a kolerában meghalt, és két gyerek maradt utána. Kéri, hogy unokáit vegyék fel a város árvái közé, mert ő azok tartására már „elégtelen”.61 Kállai István volt csordás özvegye három gyerekét szintén felveteti a város árvái közé. Beadványában az árva gyerekek részére „egy kevés fűtőt” kér. A tanács nyolc forintot és négy köböl terményt utal ki számára.62 Ujfalusi Mihály városi polgár azzal fordul a tanácshoz, hogy egy Dékány András nevű beteg embert tartott, de szükséges lenne ennek gyógyíttatása. A tanács 1833. február 25-i határozata értelmében Juhász Mihály orvos veszi a beteget gondozásba.63 Ezekben az iratokban található özv. Szentpéteri Miklósné kérelme is. Ö is felvetette három apróbb gyermekét a város árvái közé. Most azt kérné, hogy számukra egy kevés fűtőt adjon a tanács. A határozat azonban kimondja 1834. február 22-én, hogy az esedező kérését teljesíteni nem lehet.64 Tóth György szomorú helyzetét ecseteli 1834. február 15-én a tanácshoz küldött folyamodványában. Felesége meghalt, ő pedig annyira beteg, tagjai megdagadtak úgy, hogy semmit sem tud csinálni. Kéri az Appáldó Ispotályba való felvételét. Zilahy Sámuel orvos a tanács megbízásából a kérelmező helyzetét meg is vizsgálja, és igazolja állapotát. A tanács tudósítást kér arról, hogy van-e üres hely a „Gyógyító Házban.”65 Az árvái részére rendelt 50 váltóforint segedelmet kéri az évre özv. Haller Károlyné 1839. január 9- én. A határozat szerint a pénztár kiadja a segélyt.66 Füsüs Istvánné számára a „mostani nyomorúsága tekintetéből” négy forint segedelmet utalnak ki 1839. február 7-én.67

A magánszemélyek jótékonykodáa kapcsán szólnunk kell a végrendeletekről is. Tudjuk, hogy a végrendelkező az örökösökön kívül egy részt másnak hagyományozott. Az ilyen hagyományt „kegyes adomány”-nak

56 HBML. IV. A. 1011/1. 20. d. 60/1826., 1826. dec. 28.

57 Uo. 2190/1826., 1826. május 18.

58 Uo. 78. k. 4120/1828., 1828. aug. 25.

59 Uo. 24. d. 5827/1832., 1830. nov. 20.

60 Uo. 83. k. 23/1831., 1831. január 10.

61 Uo. 24. d. 5505/1832., 1832. nov. 8.

62 Uo. 114/1833., 1833. január 16.

63 Uo. 859/1833., 1833. febr. 25.

64 Uo. 982/1834., 1834. febr. 22.

65 Uo. 890/1834., 1834. febr. 15.

66 Uo. 99. k. 127/1839., 1839. január 9.

67 Uo. 648/1839., 1839. febr. 7.

72