A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban

vagy másképpen „pium legátum”-nak nevezték. Ezen adományok nagyobb része a különböző egyházaknak és iskoláknak jutott. Nagy szerepe volt az ilyen adományokban a valláserkölcsi megfontolásoknak.68 69 Nagy István 1829. február 23-i végrendeletében az ispotálybeli és „utcánként nyomorgó szegényeknek” 300 váltóforintot hagyományozott.63 Szabó Jánosné Kelemen Erzsébet 1830. február 9-én kelt végrendeletében a Református Ispotály számára 15 forintot, az utcánként nyomorgó szegényeknek ugyancsak 15 forintot hagyományozott.70 Nagy Istvánná Balázs Erzsébet 1835. március 5-i végrendeletében a Református Ispotályban nyomorgó szegényeknek 100 váltóforintot, az utcánként nyomorgóknak pedig szintén 100 váltóforintot hagyományozott. Ezen kívül a kórház számára is tett adományt, mintegy 200 váltóforintot.71 Bónis Imréné Vésztő Erzsébet végrendeletében a Református Ispotályban sínylődő szegények részére 50 váltóforintot hagyományozott. Nem feledkezett meg azonban az utcánként nyomorgó koldusokról sem, ezeknek 20 forintnyi adományt tett.'2 Voltak kisebb adományok is. Kárándi János a Református Ispotálybeli szegényeknek 10 váltóforintot,73 Zombor Istvánná, Takaró Julianna pedig az utcánként nyomorgóknak 10 váltóforintot adományozott.74 75 Hosszú a nemeslelkű végrendelkezők sora, de nem feledkezhetünk el olyan személyiségekről sem, mint Kelemen Ferenc derecskéi plébános, akinek adománylevele 1833. augusztus 22-én kelt és célja a szegények végeltakarítása volt.70 Kmety Pál orvostudor 1837 tavaszán 125 forintot ad a szegények számára, Rádl József debreceni polgár pedig 4 szegénynek saját konyhájáról élelemmel való ellátását ajánlotta fel.76

A városi tanács is figyelemmel kíséri a nyomorgó, tragikus helyzetű emberek sorsát. Olajos Mária „sinlődő asszonynak” az élelmére 50 krajcárt utal ki 1834. április 8-án.77 Barna Zsuzsanna 13 éves lánynak apja nincs, anyja pedig elhagyta. Két hónap óta a mindennapos hideg leli — jelenti Zilahy Sámuel tiszti főorvos, aki kezelte a kislányt. A jelentés 1846. október 8-án kelt. A tiszti orvos urakat a tanács megbízza a kislány további gyógyításával, Szabolcs megye alispáni hivatalát pedig megkeresik, hogy a leány anyját felkutassák.78 79 Kis Ferencné, Nagy Sára négy árvával együtt élt. Szegénységi bizonyítványt kér a tanácstól és „valamely segedelem pénzt.” A szegénységi bizonyítványt a tanács Csató István tanácsnok vizsgálata alapján 1846. november 25-én kiadja.'0 Bukó Erzsébet, özv. Balogh József né és árvái részére a tanács évi segélyként 4 forintot és egy köböl kenyérnek valót utalványoz 1848. január 26-án.80

68 Rácz I.: Debreceni végrendeletek... i. m. 13. old.

69 HBML. IV. A. 1011/k. 154. d. 80/1834., 1835. febr. 2.

70 HBML. IV. A. 1011/z. 7. d. 6/1830., 1830. febr. 9.

71 Uo. 8. d. 10/1835., 1835. márc. 5.

72 Uo. 8/1836., 1836. január 28.

73 Uo. 12/1839., 1839. március 4.

74 Uo. 8/1841., 1841. április 8.

75 Szűcs Szabad Királyi Debrecen város történelme... i. m. III. k. 885— 886. old.

76 Uo. 862. old.

77 HBML. IV. A. 1012/d. 39. k.

78 HBML. IV. A. 1011/k. 210. d. 631/1846., 1846. okt. 29.

79 Uo. 696/1846., 1846. nov. 25.

80 HBML. IV. A. 1011/a. 118. k. 123/1848., 1848. január 26.

73