A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban

dulás megszüntetendő/*0 A koldulás megszüntetésére irányuló 1831. évi javaslat is csak papíron maradt/*7 Ugyanebben az évben, július 20-án a városi ügyész perbe fogott több személyt, mert „a piaczon minden munka, foglalatosság nélkül töltik az időt”, az Aranybika előtt. Az első „em- berpiac”-on 29 személy várt munkára, de más hasonló „kóborlókról” is írtak/*8 A királyi biztosi gyűlés 1833. május 28-án sürgette „az utcákon kóborló tunya vagy nyomorult kéregetők” ellen a kapitányi hivatal fellépését. Megfogalmazódik, hogy a gyanús embereket vagy új koldusokat nem kell a városba bebocsátani. A gyűlés felhívja a figyelmet a kóborló gyermekekre is, akiket mesterségre kell tanítani, nehogy „naplopó koldusok és éjjeli tolvajok” legyenek.46 47 48 49 Azt is kifogásolták a városi tanácsban, hogy a koldusok és szegények az utcákon leülve a jövő-menő embereket akadályozzák.50 Szükségesnek tartotta a városi tanács a segélyért folyamodók körülményeinek kivizsgálását is, mert sok érdemtelen részesült a szegénysegélyezési összegből.51 52 A városi tanács 1847. március 8-i ülésén szól arról, hogy a házbirtokosok büntetés terhe alatt jelentsék a náluk tartózkodó „idegen jövevényeket és gyanús kóborgókat”. Annál is inkább fontos ez, hogy a valódi szegényeket tudják segélyezni. Meg is bízzák az utcabeli küldöttségeket, hogy házanként írják össze a segélyt igénylőket.62 A Helytartótanács rendeletét 1847. április 24-én olvassák fel a városi tanács ülésén. Ez a rendelet meghagyja a tanácsnak, hogy az egyedül kóborlók vagy koldulás végett utazni akarók részére úti leveleket ki ne szolgáltassanak.53 Az ínség enyhítésével kapcsolatban figyelemre méltó volt Ná- nássy Gábor tanácsnok előterjesztése, aki egy takarékmagtár létrehozását javasolta. Ebbe a földi pénztárban levő felesleges pénzből kellett volna szükség idején a szűkölködők számára terményt vásárolni. A tanács azonban elvetette az indítványt.54

Sok adat található Debrecen város tanácsának „beadványok” (exhibitiones) című iratanyagában a nyomorgó tömegek helyzetéről. Családok, kereső vagy munkanélküli emberek tömeges panaszai, kisebb céhmesterek vagy legények elkeseredett hangja, nyomorgó nincstelenek kérései olvashatók itt. Általában a társadalom szegényebb rétegeinek helyzete tükröződik ezekben az ügyiratokban. A szenátus ritka esetben foglalkozott ezekkel, az ügyet rendszerint rövid úton intézték el. Az is gyakori volt, hogy a kérvényt a hátiratilag megadott válasz után visszaadták a folyamodónak.55 Ilyen volt özv. Nagy Istvánná, Valki Sára esete, aki kérte 5 éves Sándor nevű fia felvételét a város árvái közé, s részére egy kevés élelemre valót és egy szekér tűzifát „resováltatni”. Az ügyiraton 1826. december 28-i dátummal az olvasható, hogy nem lehet az „instans” kéré46 Herpay G.: A debreceni református Ispotály... i. m. 59. old.

47 Lengyel Zoltán: A szegénykérdés és az egri norma Debrecenben, 1935. 38. old.

48 Komoróczy Gy.: A reformkori Debrecen... i. in. 181. old.

49 HBML. IV. A. 1006. 1. k. 1833. május 28.

50 HBML. IV. A. 1011/a. 133. k. 148/1837., 1837. ápr. 5.

51 Uo. 26/1837., 1837. január 18.

52 Uo. 117. k. 636/1847., 1847. március 8.

53 Uo. 1252/1847., 1847. április 24.

54 Uo. 143. k. 2196/1845., 1845. szept. 27.

55 A helytörténetírás levéltári forrásai. I. 1848-ig. Szerk.: Komoróczy Gy. Debrecen, 1972. 168. old.

71