A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban

A 19. század elejétől működött az ún. Meszena-féle alapítványból létesült ispotály. Ebben az arra rászoruló iparos legényeket ingyen orvosi ellátásban részesítették.59 Az intézményben 1828-ban 20 beteget ápoltak, meghalt 1. Valamivel több, 23 beteg ápolásáról tudunk az 1848. esztendőből/*0 Tudunk még egy katonai kórház működéséről is a városban Pora- dovszky hadnagy parancsnoksága alatt. A városi tanács küldöttsége 1831. október 31-én megállapította erről, hogy 54 a betegek száma, a filiális ispotályban pedig 11 fő ápolt van. Maga a kórház csak 50 betegre van elkészítve. Alkalmatlanok a pokrócok, zsákok és egyéb felszerelések.39 40 41 Még a későbbiekben is, hosszú évekig hiányosságokat állapítottak meg a katonai kórház eszközeiről.42

Szegénysegélyezés, jótékonykodás, ínségenyhítés

A város társadalmi rétegeiről szólva érzékelhető volt ebben a korszakban az elszegényedés. Szembetűnő pauperizálódás volt ez.43 A céhes iparosok egy része, akiknek arra lehetőségük volt, a mezőgazdaság felé fordult. A házzal nem rendelkező alsó rétegek és a munka nélkül maradó legények pedig szétszóródtak a falukba. Felhasználták a céhkötöttségek lazulását és próbáltak maguknak önálló egzisztenciát teremteni. Akiknek nem sikerült, azok a kezdődő kapitalista üzemek új tartalékseregét gyarapították.44

Előző fejezetünkben utaltunk már rá, hogy az alsóbb néprétegek, a pauperizálódott csoportok száma a jelzett korszakban nagyméretű volt. Ez az embertömeg olykor még idegenekkel is szaporodott. A tanácsnak 1827-ben jelentették, hogy Máramaros vármegyéből, Erdélyből több éhező család került még 1816-ban Debrecen külvárosaiba, akik a jelentés évében is itt tartózkodtak, és sokan közülük koldulásból éltek. Egyedül ,,a nyomorult oláhoknak” tartására indított gyűjtés során 945 váltóforintot osztott ki a tanács. ,,A vidéki idegen jövevények” 1846-ban, majd 1847-ben a felvidékről özönlöttek Debrecenbe, mint munka nélküli éhező szlovák tömegek. A főbíró május 22-én jelentette a tanácsnak, hogy „a szűkölködő szegények száma naponta mind inkább szaporodik . . . leginkább a felső megyékből bevándorlóit lakosok által”, a betegség aránya emelkedik, főként a Trencsén vármegyéből való „tótok” pusztulnak. A főkapitány utasítást kapott, hogy a város istállója udvarán gyűjtse össze ezeket a menekülteket, biztosítsa az élelmezésüket, majd az árkok tisztításával foglalkoztassa őket. December 1-jén a tanács azt jelentette a Helytartótanácsnak, hogy bár 1847-ben jobb volt a termés, a vándoremberek nagy része mégis Debrecenben maradt, betegeik szaporodtak. November folyamán naponta átlag 24 beteget ápoltak a „csődörös epreskerti kórházban.”45 Debrecen városa már évszázadok óta foglalkozott a koldulás ügyével, 1824-ben pedig az ispotályi vegyes bizottság kimondotta, hogy a kol39 Debrecen története II. k. i. m. 326. old.

40 Komoróczy Gy.: A reformkori Debrecen... i. m. 320. old.

41 HBML. IV. A. 1011/k. 226. k. 416/1831., 1831. okt. 31.

42 HBML. IV. A. 1008. 1. k. 84/1844., 1844. márc. 15.

43 Debrecen története II. k. i. m. 334. old.

44 Uo. 339. old.

45 Komoróczy Gy.: A reformkori Debrecen... i. m. 181—182. old.

70