A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Sipos Sándor: Az iskoláztatás helyzete a XVIII-XIX. századi debreceni Sipos családban
jártak az elemi iskolába, milyen volt a továbbtanulók aránya (polgári, gimnázium, főiskola). A viszonylag nagyszámú adat alapján óvatos következtetéseket vonhatunk le a debreceni általános helyzetről. A családokra kivetített adatsorral egyúttal arra is kerestük a választ, hogy mennyiben köthető az iskoláztatás bizonyos néprétegekhez. Bár a leányiskolák adatai csak szórványosan maradtak meg ebből a korból, ezt is bevontuk a vizsgálatba, bízva benne, hogy az így nyert kép, még ha nem is teljes, de tendenciájában nagyjából fedi a valóságot. II. Vidékiek a debreceni iskolákban A debreceni Kollégium a magyarországi reformátusok kiemelt jelentőségű iskolája volt s mint ilyen igen nagy vonzáskörzettel rendelkezett. 1588-tól 1867-ig a diákok közt 46 Sípos nevű található. Közülük mindössze 8 fő volt debreceni, míg 38 vidéki. Először a név 1751-ben fordul elő, ekkor a derecskéi születésű Sípos Sándor iratkozott be a Kollégiumba.10 11 A 38 vidéki tanuló földrajzi megoszlása a következő: 4-4 fő lakhelye Mihálydi (Szabolcs megye) és Köves Kál (Zala — ma Veszprém megye), 3-3 főé Böszörmény (Hajdú város), Békés (Békés megye) és Kecskemét (Pest megye), 2-2 főé Géres (Szatmár megye — ma Románia), Kadarkút (Somogy megye) és Szoboszló (Hajdú város), 1-1 főé pedig Alsók (Somogy megye — ma Csurgó része), Balkány (Szabolcs megye), Beregszász (Bereg megye — ma Szovjetunió), Borsova (Béreg megye — ma Szovjetunió), Csokonya (Somogy megye — ma Csokonya- visonta), Derecske (Bihar megye), Domahida (Szatmár megye — ma Románia), Erdő-Horváti (Abaúj megye), Hedrahely (Somogy megye — ma Hedrehely), Mező-Túr (Külső-Szolnak megye), Poroszló (Heves megye), Rápolt (Szatmár megye), Sziget (Máramaros megye — ma Románia), Tisza-Bura (Heves megye — ma Szolnok megye) és Tisza-Sas (Heves megye — ma Szolnok megye). Bár a főiskolán tanuló vidékiek közül tanulmányai befejezése után egyikőjük sem maradt Debrecenben, mégis érdemes az adatsor néhány érdekességére felfigyelni. Az első szembetűnő jelenség, hogy a Kollégium vonzáskörzete Máramarostól Somogyig terjedt, s különösen figyelemre méltó a Dunántúlról érkezettek nagy száma (9 fő). A további vizsgálat arra is fényt derített, hogy az itt tanuló, távolról érkezett diákok közt számos esetben rokonság van. Az 1753-ban subscribált köveskáli Sípos Mártonnak 3 fia (Sámuel, Dániel és Gábor) valamint 4 unokája (I. Sámuel fiai: Lajos, Károly, II. Sámuel és I. Dániel fia: II. Dániel) tanult a debreceni Kollégiumban.11 Csak sejthetjük, hogy a kilencedik dunántúli is ebből a családból származott, ö ugyanis az a Sípos Károly, aki 1825 és 1831 között járt a főiskolára, s apja, Sípos Mihály, ebben az időben Hedrahelyen (Somogy megye) volt lelkész. Márpedig Sípos I. Sámuel 1806-tól hedrahelyi pap, 10 TtREL. II. 1—e. 1. k. 384. old. — Uo. II. 28—e. 134. old. — Uo. II. 28—a. 2. k. 312. old. 11 Uo. II. 28—a. 2. k. 326. old. — Uo. II. 28—a. 3. k. 353. old. — Uó. II. 28—e. 163, 316, 326. old. — Uo. II. 1—e. 1. k. 389, 525, 565. old. 3. k. 88, 141. old. 4. k. 24, 104, 238, 249. old. 53
