A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban
közötti vám), Zurányban a harmadik (50 fi alatt) csoportban található. Radics mindkét helyen a szerényebb harmadik csoportban.'1 Miután a felsoroltak az 1546-os nem teljes harmincadnaplók szerint is a vezető helyeket foglalják el az áruforgalomban, bizonyos, hogy ebben az évtizedben ők alkotják a távolsági kereskedelem résztvevőinek egyik vezető csoportját. Azt a kört, amely sikerrel átmentette magát a török megszállás utáni új helyzetbe. Olyan tőzsérekről van itt tehát szó, akik Buda és Fehérvár török megszállását követően új lakhelyet kerestek maguknak, mégpedig vélhetően ott, ahol már korábban is kapcsolataik, telephelyeik voltak. Így a vagyonosak közül Garai Demeter, Vas Antal, Szőcs Benedek, és a két Bódog-fivér Pestről Váradra távoztak. Kétségkívül azonosítható azonban az 1542-ben még fehérváriként szereplő Eisen Farkas az 1546-os váradi Eisen Wolffal, az ugyancsak fehérvári Radics Urbán (1542) az 1546-ban gyulaiként jelzett hasonnevű személlyel, Schiller János (Fehérvár, 1542) a bécsi Schiller Hanssal a debreceni Feli Lőrinc megbízójával (1546) vagy Sárosi János (Fehérvár, 1542) a tolnaiként említett Sárosival (1546). Feltűnik egy Debrecen felé irányuló mozgás is, mégpedig a gyöngyösi Sárkány Péter és Tüjártó Gergely személyében, akik 1542-ben még a mátraaljai kisváros közép- kategóriás kereskedői, 1546-ban pedig már a cívisváros lakói.6 7 Megkezdődött tehát az új kereskedelmi centrumok kialakulása, pontosabban a súlypontok áthelyeződése. Ebben ekkor kétségkívül Váradé volt a vezető szerep, de a flexibilitás változatlan jellemzője a helyzetnek. Ennek egyik közvetett mutatója, hogy Várad és Debrecen polgárai között rendszeresek a közös vállalkozások. De jele az a tény is, hogy miként Garai Demeter 1542-ben három lakóhellyel szerepel, úgy tűnt fel a közismert Thököly Sebestyén hol váradiként (1546: Nezsider), hol gyulakiént (1549: vesztegetési eljárás.)73 A kereskedőknek a vámösszegek alapján történt besorolása (ez esetben elsősorban a bécsi adatok szerint) jelzi a nagyságrendi arányokat, különbségeket az adott helyen és időben. Nem közömbös azonban, hogy miként alakult a szállított áruk összetétele, mely árucsoportok voltak a meghatározók egy-egy kereskedő szállítmányában. Az alább ismertetendő kép általánosságban és részleteiben megfelel azoknak az ismereteknek, amelyek a korabeli magyar import szerkezetéről rendelkezésre állnak. Azaz, a vámolt áruk tömegében a textil és ruházati cikkek a meghatározóak.8 A vámösszegen belüli részesedés a váradiaiknál Bécsben 68 százalék, Zurányban 76 százalék, a debrecenieknél Bécs6 Az egyeztetéseket ld. az előző jegyzetben foglaltakat. Egy Balázs deák ugyancsak szerepel a pesti kereskedők között, de közelebbit nem tudván róla az ösz- szevetésnél nem vettük számításba. Az adatok Ember Győző könyvében az 556— 562. oldalakon. 7 Sárkány és Tüjártó: ld. Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez in: Archívum. A Heves Megyei Levéltár közleményei. 12. sz. 122—145. old. 7a Vö. András Kubinyi: Die Auswirkungen der Türkenkriege auf die zentralen Städte Ungarns bis 1541 In: Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege Hgb. Othmar Pickl (Graz 1971) 201—220. old. 8 Vö. Magyarország története 1526—1686. Szerk. Várkonyi Ágnes 1. köt. Bp., Akadémia К. 1985. 377—378. о. és Ember Győző i. m. 29
