A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Visszemlékezés - Béres András: Visszaemlékezés a Debreceni Népi Együttes negyvenéves történetére

Csenki Imre csak vendégként vezényelte a kórust, mivel augusztus 1-jétől Szőllősi Gyulával együtt a Magyar Állami Népi Együttes megszervezésével foglalkozott Budapesten. Távozásuk nagy veszteséget jelentett, mivel a Kórus karmester, az egész együttes művészeti vezető nélkül maradt. Csenki Imre magával ragadó egyéniségének hiányát elsősorban a kórus sínylette meg. Szőllősi Gyula távozása pedig a tanácsi kapcsolatot lazította, mert nem maradt, aki olyan szeretettel és lelkesedéssel gondozta volna az éppen kibontakozó együttes munkáját. A kórus vezetésében mutatkozó átmeneti bizonytalanságok miatt az együttes további fejlődése megtorpant. Nagy baj volt az is, hogy nem volt az együttesnek próbaterme, szinte minden próbát máshol kellett megtartani.

1950. december 5-én Rubányi Vilmos a későbbi MÁV Filharmonikus Zenekar karmestere lett a 140 tagú együttes művészeti vezetője. A közösségben ekkor 80 tagú kórus, 32 tagú zenekar és 28 tagú tánccsoport működött, üzemi dolgozók, mezőgazdasági munkások, iskolai tanulók, egyetemi hallgatók részvételével. A munkát egy ideig művészeti bizottság irányította, melyben a párt és tömegszervezeti vezetők mellett a művészeti vezetők is helyet kaptak. Az irányításnak ez a módja azonban nem vált be, és sok hozzá nem értésből eredő huzavonát jelentett. Ezért a Hajdú-Bihar Megyei Tanács úgy döntött, hogy az együttes szervezeti életének összefogására Nagy Lászlót, a Népművelési Alosztály előadóját bízta meg. A kórus és a zenekar vezetése még mindig nem tisztázódott. Rubányi Vilmos szinte csak óraadóként járt a próbákra, mígnem Czövek Lajos zenetanár, aki Karcagról került Debrecenbe, átvette az együttes művészeti vezetését.

Az Aranybika nagy hangversenytermének avatása 1950. december 21-én igen jól sikerült. Czövek Lajos a már-már elhallgató kórust újra életre keltette és a bemutatóra megerősítette. A zenekart is sikerült Budai Aladár, Magyari Gyula és József testvérek, Suha Balog József, Benczi Gyula, id. Jeremiás Béla, Budai Károly közreműködésével talpra állítani.5

A tánccsoportban Varga Gyula és Béres András erőteljes szervező- munkát folytatott, aminek meg is lett a hatása. Mesterházi Lajos néhány megjegyzése erre is rávilágít, amikor a minőségről szól:6 „Másnap ezt is láttuk Debrecenben, a városi tánccsoport próbáján. Nagyszerű fantáziával, de csodálatos önfegyelemmel, egyébként összességükben kidolgozott művészi mozgással, erővel és bájjal és áradó lobogó jókedvvel táncoltak. Táncoltunk velük mi is, de amikor rákezdték. Egész nap csak néztük volna őket.” így sikerült elérni, hogy az első országos kultúrverseny megyei döntőjében az együttes tánckara első helyezett, s az országos díszbemutatón is nagy sikerrel szerepelt Budapesten a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, 1951. június 17-én. (Czövek—Béres: Nyírségi táncok, Maros R.—Béres A.: Fergeteges.)

Az 1952-es esztendő az együttes megerősödésének ideje, amelyhez segített Gulyás Lászlónak a Néplapban megjelent cikke is.7 „Mindent össze5 Megalakult a Megyei Tanács Népi Együttese. H.-B. Néplap. 1950. december 5., Száznegyven tagú művészegyüttes alakult Debrecenben. Szabad Nép. 1950. december 7.

6 Varjasi Rezső: A mintacsoportok (báziscsoportok) munkájáról — Táncoló Nép.

1950. aug.—szept. Mesterházi Lajos: Hajdúsági tanulmányút. Művelt Nép. 1950. december.

7 Gulyás László: A Megyei Tanács Népi Együttesének munkájáról. H.-B. Néplap.

1951. febr. 10.

202