A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Visszemlékezés - Béres András: Visszaemlékezés a Debreceni Népi Együttes negyvenéves történetére

gató szerepüket, lelkesedés fűtötte akaratukat nem lehet elvitatni. Érett, forrott a táncmozgalom is egyéb területek forrongásával együtt. A kérdés csupán az, hogy mit, mennyit sikerült átmenteni, átörökíteni a következő generációra.

A Székely fonótól a varsói VIT-ig

A negyvenes évek végén több irányú táncos tevékenység bontakozott ki Debrecenben. Az 1948-as év végén már jól működő tánccsoportja volt a Hajlított Bútorgyárnak, a Dohánygyárnak, mozgolódtak a Vagongyárban, de figyelemre méltó volt a Textilgyári Tánccsoport munkája is. Működött a Kis Regőscsoport Mikulási Béla, Afonyi Gyula, Szanyi Miklós és Krizsán Erzsébet irányításával. Varga Gyula ekkor a Mezőgazdasági Technikum tánccsoportját vezette, amely aztán MSZT tánccsoport néven a Magyar—Szovjet Társaság Piac utcai székházában működött, de közben az iskolai kívánságoknak is eleget tett. Béres András az Egyetemi Regős Csoport tagja volt. Mint egyetemi hallgató az ottani táncos életet fogtam ösz- sze. Az együttesek különböző helyeken, de lényegében azonos céllal tevékenykedtek.

Akkortájt, 1947 őszén már elkezdődött az országos néptáncverseny is. Debrecenben Mátyus Zoltán orvostanhallgató, Szanyi Miklós és Béres András versenyeztek együtt az elsőségért. Mátyus Zoltán, a Magyar Állami Népi Együttes későbbi tánckarvezetője holtversenyben került első helyre. Csak Béres András párjával Antal Xéniával végül is mint Szolnok megye győztese került a Gyulai 48-as versenyre, így Mátyus Zoltán esélyei nem csökkentek, mivel minden megye egy páros szólistát küldhetett. Volt tehát némi „tekintélyalapja” annak, hogy egy beszélgetés alkalmával Varga Gyula megegyezésre jutott Béres Andrással, s az MSZT csoportját közösen vették kézbe.

Közben Béres András, aki Molnár István siófoki Népfőiskoláján hónapokat töltött, ahol megismerkedett Falvay Károllyal, aki Molnár Istvánnak akkor legbensőbb munkatársa volt. Hazatérve, Debrecenben a Piarista Gimnáziumban, majd a Svetits leánygimnáziumban „népi tánciskolát” vezetett, amolyan táncház jelleggel és nagy sikerrel. A harmadik évben vidékről is érkezett több meghívás, de csak Komádiban került sor — 1949 telén — egy „népi tánciskola” megrendezésére, az iskolaigazgató és egyben népművelési ügyvezető szervezésében a vendégfogadó nagytermében. Ezeken a népi tánciskolákon a Molnár Istvánnál tanult könnyebb párostáncok nagy sikert arattak. Nem neveztük mi ezt akkor táncháznak, de mégis az volt minden különösebb szervezés nélkül. Az a generáció mai napig emlegeti.1

1 Tehetségek felsorakozása volt a 48-as táncverseny. Mezőtúri Néplap 1947. nov.

30., dr. Juhász Gézáné MNDSZ-elnök köszönő levele Béres Andráshoz, 1947. dec.

8., a mikulás-délutánon való közreműködéséért, Népi Tánctanfolyam a Piarista Gimnáziumban. DEBRECEN, 1947. okt. 13., Van ifjúság amely csak népi táncot jár! DEBRECEN, 1947. nov. 25., Hatalmas sikert ért el Mezőtúr és Túrkeve a 48-as kultúrverseny megyei tárcversenyén. („Béres András magasan kimagasló férfi szólótáncszáma első helyezést ért el és párosban is Antal Xéniával az első helyezést elérve hatalmas sikert aratott.”) Mezőtúri Néplap, 1948. febr. 5.

200